A Tátralomnicon élő ifj. Ivan Bohuš
szerint a tátrai csúcsok első meghódításáról fennmaradt legrégebbi és
legmegbízhatóbb nyilvántartások egy része gyakran nem csak pontatlan, de
egyenesen hamis. A történelmi forrásokból minden tátrai csúcsról, hágóról
tudjuk, ki volt az első meghódítója, de Bohuš szerint a könnyen elérhető
csúcsokat már a hegymászás úttörői előtti időkben, már a XV. században is
többen elérték, pl. a zergékre vadászó góral orvvadászok. „Réges-régen, még a
hegymászás elterjedése előtt sok tátrai hegycsúcsra feljutottak pásztorok,
vadászok, bányászok, aranyat és más kincseket kereső kalandorok. Ezért mondom
azt, hogy még a tátrai csúcsok megmászásáról fellelhető legrégebbi krónikák
adatai sem 100 %-ig pontosak és igazak” – mondja a Geofizikai Intézet tátrai
obszervatóriumában dolgozó kutató.
„Átkozott kutya”
Az ismert tátrai publicista kutatásai szerint az első tátrai
kirándulásról szóló legrégebbi feljegyzések 1565-ből maradtak fenn, amikor
Késmárkiak egy csoportja elindult, hogy meglátogassa az abban az időben
ismeretlen Késmárki-Fehérvíz-völgyet. Úgy tűnik, hogy a Késmárkiakat abban az
időben nagyon lenyűgözte a Tátra, mert ez első ismert tátrai hegycsúcsra,
amelyre turisták feljutottak – ez egyébként a Késmárki-csúcs volt – éppen ebből
a tátraalji városból indultak a helyi iskola tanárai és diákjaik. A lengyel
magashegyi túrázás egyik úttörője volt a krakkói író, művész és utazó, Bogusz
Stęczyński, aki 1851-ben a Lomnici-csúcs megmászására vállalkozott, amely abban
az időben bizonyosan bátor cselekedet volt.
„A tátrai turizmus fejlődése szempontjából kedvezőbb
feltételek megteremtése, a hegység szépségeinek feltárása céljából alapították
meg 1793-ban Tátrafüredet, mint az első tátrai települést. Fél évszázaddal
később egy kis pásztorfalucskából a hegység északi oldalán is létrejött az első
jelentős település, Zakopane. Jóval könnyebben megközelíthetővé vált a Tátra a
Kassa-Oderbergi vasút 1871-ben történt átadása után” – sorolja a Tátra csúcsai
alatti történelmi eseményeket Bohuš. Emlékeztet arra, hogy egy archívumban a
kezébe került egy kalauzkönyv a múlt század elejéről, amelyből valós képet
kaphatunk arról, hogy akkoriban melyik tátrai csúcsok érdekelték az embereket.
„Az 1900-as években a tátrai csúcsokra történő túra hegyivezető nélkül
elképzelhetetlen volt. Úgy tűnik, az emberek akkoriban megfontoltabbak voltak,
mint ma…”.
A Tátrában Antónia Englisch és fia, Karol Englisch voltak a
sportolás szerű hegymászás úttörői. 1902-ben együtt érték el a Hegyes-tornyot,
amely korábban még jól képzett hegyi vezetővel is a megvalósíthatatlan túrák
közé számított. Karol leírása szerint nem sokkal éjfél után indultak
Ótátrafüredről, ahová kevéssel este 8 előtt értek vissza. A következő napon a
postahivatal géptávíróján jelentették a világnak, hogy a Tátra korábbi első
számú hegymászó kihívása megoldódott. Karol Englisch többek között ezt írta az
útról: „Amikor eleredt az eső, és ködbe kerültünk, nem is reméltem, hogy élve
visszatérünk ide.” Sokat elárul az út nehézségeiről, hogy saját
szóhasználatában a Hegyes-tornyot „átkozott kutyának” nevezte.
