A hegyekben túrázva
mindig tudni kell, hogyan hívhatunk segítséget, ha szükség lesz rá. Napjainkban
természetesen ennek legegyszerűbb módja a mobiltelefon használata. Mielőtt a
hegyekbe indulunk, győződjünk meg róla, hogy a telefonunk akkumulátora teljesen
fel van-e töltve? Ez nagyon fontos annak érdekében, hogy ne egy lemerült
telefonnal próbáljunk segítséget hívni olyankor, amikor a legnagyobb szükségünk
lenne rá. Az adott túraútvonalon illetékes hegyimentők telefonszáma mindig
legyen elmentve a telefonkönyvbe. Lengyelországban a hegyimentők telefonszáma
+48 601 100 300 vagy a +48 985-ös gyorsszám. Szlovákiában a
hegymentők a +421 18 300 számon érhetők el. Ezeken kívül a 112-es
nemzetközi segélyhívó számot is érdemes előre elmenteni a névjegyzékben.
Amennyiben a fenti
számok közül felhívjuk valamelyiket, és létrejött a kapcsolat, tegyük a
következőket:
- Mutatkozzunk be.
- Amennyire csak
lehetséges, próbáljuk meghatározni a helyzetünket.
- Mondjuk el, mi
történt.
- Mondjuk el, hány
ember van velünk, mennyi sérült van, került-e valaki eszméletlen állapotba,
valamint a hívás előtt próbáltunk-e már a sérülteket bármilyen formában elsősegélyben
részesíteni.
- Tájékoztassuk a
hegyimentőket, hogy abban a pillanatban van-e valaki közvetlen életveszélyben.
Ne feledjük, hogy a
beszélgetést mindig a hegyimentőknek kell befejezni a bejelentés nyugtázásával.
Abban az esetben, ha
nincs megfelelő térerő, próbáljunk SMS-t küldeni a +48 601 100 300
számra a fenti adatokkal.
Nemzetközi segélyhívó
jelzés
Ha valamilyen oknál
fogva nem tudjuk használni a mobiltelefont, hasznos lehet egy elemlámpa vagy
egy síp. A hegyvidéki területeken használható nemzetközi segélyhívó jelzés 6
sípolás vagy fényjelzés percenként (vagyis 10 másodpercenként egy jelzés).
Ezután következik egy perc szünet, majd megismételhetjük a jelzést. Erre a
jelzésre a válasz 3 sípszó vagy fényjelzés percenként, vagyis 20 másodpercenként
egy jelzés. Manapság egyes hátizsákokat már a mellkasi övbe beépített síppal
együtt hoznak forgalomba a gyártók.
Újabb módja annak,
hogy segítséget hívjunk, ha segítségért küldünk lehetőleg két olyan embert a
velünk együtt túrázók, vagy az éppen arra járó idegenek közül, akik megfelelő
információval rendelkeznek a baleset helyszínéről, valamint az áldozatok,
sérültek számáról. Nagyon fontos, hogy soha ne hagyjuk az áldozatot felügyelet
nélkül, még akkor sem, ha a nehéz terepen csak szóban tudjuk tartani vele a
kapcsolatot.
Helikopteres mentés
Amint meglátjuk a
közeledő helikoptert, erősítsük meg számukra, hogy szükségünk van-e segítségre.
Ezt a karjaink különböző testhelyzetbe történő helyezésével tehetjük meg.
Igen, segítségre van
szükség – mindkét karunkat felemelve Y betűt formázzunk a kezünkkel.
Nem, nincs szükség
segítségre – egyik karunkkal lefelé mutatva, másikat pedig felemelve N betűt
formázzunk a kezünkkel.
Ne feledjük! – A
hegyimentők minden bejelentés után azonnal indulnak a hegyekbe. Soha ne éljünk
vissza a hivatástudatukkal, mert lehet, hogy amikor indokolatlanul hívjuk őket,
valakinek valóban szüksége lehet a segítségükre!
