![]() |
| Fotó: Igor Strhárský |
Amikor egy forró nyári nap kora délutánján viharfelhők
jelennek meg az égen, az általában nem sok jót jelent a magashegyekben
tartózkodó turistákra nézve. Minél melegebben süt a nap, annál nagyobb az
esélye viharok kialakulásának, amelyek a Tátrában leggyakrabban délután két óra
körül keletkeznek. Az időjárás a hegyekben nagyon gyorsan és gyakran változik,
alpesi terepen nehéz a vihar elől megfelelő védelmet nyújtó megfelelő menedéket
találni, ezért könnyen veszélyes helyzetben találhatjuk magunkat. Éppen ezért
aki a hegyekbe indul, túra előtt tájékozódjon az időjárásról. A magashegyekben
a reggeli tiszta égbolt nem jelenti azt, hogy egész nap szép idő lesz. A nyár
eleji, viharos-zivataros időszakban magashegyi túrára legjobb korán reggel
indulni, hogy délben már túl legyünk a túra legmagasabb pontján, adott esetben
már ismét a völgyben járjunk.
A zivatar, amely nem más, mint villámlással és a
mennydörgéssel kísért vihar, azok közé a természeti jelenségek közé tartozik,
melyek az embert félelemmel töltik el. Találkozhatunk vele akár otthon, séta
közben, akár a hegyekben tett túra közben is, és ha nem vigyázunk, egy viharba,
zivatarba torkolló túra rémálommá is válhat. A mennydörgéssel és villámlással
kísért heves esőzés még a hegyek szerelmeseinek morálját is gyorsan alááshatja.
Régebben a viharokról és a villámlásról nagyon kevés megbízható információval
rendelkeztünk. Egy dolog azonban biztos – a legtöbben nem azért mennek a
hegyekbe, hogy ott viharba, zivatarba kerüljenek.
![]() |
| Fotó: www.info-mix.flog.pl |
Néhány szó a zivatarokról
A Tátrában leggyakrabban tavasszal és nyáron alakulnak ki
zivatarok, legtöbbször a déli órákban, illetve kora délután. Ilyenkor a talaj közelében
elhelyezkedő nedves és meleg légtömegeket az intenzív napsugárzás erősen
felmelegíti, a páradús, nagy nedvességtartalmú levegő felemelkedik. A felfelé
haladó, egyre csökkenő hőmérsékletű levegő vízgőzzel való telítettsége egyre
nő, amíg el nem éri a 100%-ot. Így alakulnak ki a felhők, a zivatarfelhők is. Ezekben
a vízgőz kicsapódik, és megkezdődik a csapadékképződés, valamint az elektromos
tevékenység. A keletkező csapadék eső, ritkán jégeső vagy hó formájában hullik
a földre.
Zivatarról akkor beszélhetünk, ha a csapadékhullást
villámlás és mennydörgés kíséri. E két utóbbi nélkül a jelenséget zápornak
nevezzük. A fenti folyamat során keletkező zivatarokat hőzivataroknak nevezik,
ezek általában rövid ideig tartanak, a legritkább esetben kíséri őket jégeső, és
elvonulásuk után ismét meleg nyári időjárás várható. Ebben a folyamatban a
zivatarfelhők kialakulásához nem szükséges hosszú idő, néha akár fél óra is
elegendő.
Zivatarok kialakulásához a levegő elegendően magas
páratartalma, valamint a levegő instabilitása mellett egy harmadik tényező,
mégpedig az emelő hatás is szükséges. A levegőt leggyakrabban maga a
napsugárzás készteti felemelkedésre (konvektív feláramlás), mégpedig azáltal,
hogy felmelegíti azt, de ilyen emelő hatása lehet például a domborzatnak is
(orografikus feláramlás). Ha a szél irányában ugyanis egy magas hegylánc áll,
akkor a levegő felemelkedésre kényszerül annak érdekében, hogy megkerülje az
akadályt.
![]() |
| Fotó: Bartolomiej Juercki |
Villámlás, mennydörgés
A zivatarfelhők alsó és felső rétegei különböző elektromos
töltésűek. Ezeknek a különböző töltésű rétegeknek, a bennük lévő vízcseppeknek,
jégkristályoknak a súrlódása során keletkeznek a villámok. A villám nem más,
mint talajhoz közeli, negatív töltésű meleg, és a magasabb, pozitív töltésű hideg
felhőrétegek találkozásánál keletkező elektromos légköri kisülés.
A villámok közvetlen közelében a levegő hőmérséklete
felhevül, hirtelen kitágul és összeütközik a környező légtömegekkel. Ez meglehetősen
nagy robajjal jár, ezt a jelenséget nevezzük mennydörgésnek, amely a villámlás
hatására bekövetkező intenzív hangjelenség.
Ennek a két jelenségnek a megfigyelése segíthet
megállapítani, hogy a vihar milyen messze van tőlünk. Hogyan számítsuk ki a
vihar és a köztünk lévő távolságot? A villámlás és a mennydörgés között eltelt
minden másodperc 360 méternek (ez a hang terjedési sebessége) felel meg, vagyis
ha a villámlás és a mennydörgés között három másodperc telik el, akkor a villám
kb. 1 kilométerre tőlünk keletkezett. A másik, ugyanerre az eredményre vezető
módszer szerint szorozzuk meg a villámlás és a dörgés között eltelt időt
0,33-al. Pl. ha ez az idő 5 másodperc, akkor ezt megszorozva 0,33-al 1,65-öt
kapunk, vagyis a vihar 1,65 kilométerre van tőlünk.
Zivatar, villámlás, mennydörgés megfigyelésére létezik az
ún. „30-30” biztonsági szabály. Az első 30-as azt jelenti, hogy ha a villámlást
kevesebb, mint 30 másodperccel követi a mennydörgést, akkor gyorsan menedéket
kell keresni. A villámlás akár több tucat kilométerrel is megelőzheti a vihart,
és olyankor is lecsaphat, amikor még nincsenek felhők a fejünk fölött. A
második 30-as azt jelenti, hogy az utolsó dörgés után még legalább 30 percig ne
hagyjuk el a menedéket. A vihar elvonulásának korai feltételezése azt
eredményezheti, hogy a szabadban villámcsapásnak tesszük ki magunkat.
![]() |
| Fotó: www.vova.sk |
A közelgő veszélyre leginkább a felhők aljából a föld
felszínére lehúzódó sávok hívják fel a figyelmet. Ne feledjük, hogy ha a felhő
akár 10 km-re is van tőlünk, a vihar villámai akkor is elérhetnek minket. A
sötét felhők azt kell, hogy jelentsék számunkra, hogy veszélyes helyzetben
vagyunk.
A vihart abban az estben tekinthetjük veszélyesnek, ha a
villámlás és a mennydörgés között kevesebb, mint 6-15 másodperc telik el. Ez
azt jelenti, hogy a villám kevesebb, mint 2-5 km-re tőlünk csapott le.
Ha a vihar 5 perc elteltével korábbi távolságának felével
közelebb kerül hozzánk, az azt jelenti, hogy nagyon gyorsan mozog. Ebben az
esetben rendkívül fontos, hogy amilyen hamar csak lehetséges, megfelelő
menedéket találjunk.
Mi a teendő zivatar, villámlás esetén?
A magashegyekben a közeledő vihar első jele az ún. csendes
kisülés néven ismert jelenség. Ennek jellemzői a halk sziszegő hang, a száraz
csattogó széllökések, amelyek felborzolják az ember haját. Amennyiben ezt a
jelenséget észleljük, a lehető leghamarabb keressünk menedéket.
Mint másutt, a lecsapó villám a hegyekben is a legmagasabban
fekvő tárgyakba csap bele, mivel a felhőkben felhalmozódott elektromos töltés a
kisüléshez vezető legrövidebb utat keresi. A hegyek különlegessége viszont az,
hogy a villám nem mindig a csúcsokon csap le. Egyes területeken a villámokat a
hegyek alapkőzetének fémérc tartalma is magához vonzza, így könnyen előfordulhat,
hogy a hegygerincen éri villámcsapás az embert.
Vihar közeledtével először is kerülni kell a horizont fölé
magasodó, kiemelkedő pontokat, így a csúcsokat, a hegygerinceket és a
nyergeket, valamint a környezetükből kiemelkedő tárgyak (oszlop, torony, elektromos
távvezeték) közelségét. A lehető leghamarabb le kell jutnunk a hegyek alsóbb
régióiba, vagy legalább a gerinc szélmentes oldalára. Arra azonban figyeljünk, hogy ne hagyjuk el a jelzett
turistaösvényt, lehetőleg ne kerüljünk nehéz, kitett terepre. A jelzett utakról
történő letérés könnyen oda vezethet, hogy nem tudunk visszajutni olyan pontra,
ahonnan a biztonságos visszatérés még lehetséges.
Legveszélyesebb helyek az egyenetlen, erősen tagolt
hegygerincek, a villám gyakran csap le ezeken a területeken, mivel az éles
formációk vonzzák a villámokat. Kerüljük a nyitott területek közelségét, a vízfelületeket
és patakmedreket, a nedves, nyirkos helyeket, mert mint tudjuk, a víz kiváló
elektromos vezető. Nem ajánlott a fák, különösen a nagyobb, magányos fák alatt
menedéket keresni. Amennyiben mégis csak fák közelében találunk menedéket,
mindenképpen alacsonyabb fákat keressünk. Legalább 3-5 méterre álljunk meg a fa
törzsétől, a lombsátor alatt, ne álljunk közvetlenül a fa törzse mellé, és
semmiképpen ne érintkezzünk vele.
Ugyancsak nem ajánlott a nyílt területen történő mozgás,
hiszen ezzel ez ember kiemelkedik környezetéből, és a villám általában a
környezetéből legmagasabbra kiemelkedő pontot találja el. Az erdőben próbáljuk
meg megtalálni az alacsonyabban fekvő területeket, magashegyi túránál keressünk
törmelékes kőzettel borított helyet magunknak. Ha a helyzet lehetővé teszi, le
kell ereszkedni a völgy alacsonyabban fekvő részébe, kerülve a beépített
vasláncok, létrák és egyéb, fémből készült segédeszközök használatát. Ne
érintsünk meg fémből készült tárgyakat, ezektől a lehető legtávolabb
helyezkedjünk el. Annak ellenére, hogy ezek a néphittel ellentétben nem vonzzák
a villámot, nagyon jól vezetik az elektromosságot.
Sem fához, sem sziklához ne támaszkodjunk, ezektől mindig
legalább 1,5 méter távolságba legyünk. Amennyiben egy barlang vagy üreg
szájában állunk, előfordulhat, hogy testünk hidat képez a nyílás két fala
között egy oda becsapó villám útjában. Ha mégis ilyen helyre kell behúzódnunk,
akkor mindenképpen figyeljünk arra, hogy az kellően tágas legyen, a fejünk és a
barlang teteje között legalább 3 méter távolság legyen, a barlang falától és
nyílásától is legalább 1 méterre tudjunk tartózkodni.
![]() |
| Fotó: J Śliwiński |
Ha az érkező zivatar nyílt terepen, vagy pedig a törpefenyő
zónában ér el bennünket, keressük meg a legközelebbi bemélyedést, ott
kuporodjunk össze, és kezünket a térdünkre helyezve várjuk meg, amíg a vihar
elvonul. Ha lehetőségünk van rá, valamilyen szigetelőanyagot (hátizsák, kötél)
fektessünk a földre, és úgy üljünk rá, hogy alsó végtagjaink érintkezzenek a
szigetelő felülettel. A villám mindig a lehető legegyszerűbb utat keresi,
legkönnyebben a kinyújtott végtagokon keresztül hatol be az emberi testbe.
Közvetlenül a villámcsapás előtt sercegést vagy recsegést lehet hallani, és
bőrünkön felállhat a szőr vagy bizsergést érezhetünk. Ha ilyenkor csoportban
vagyunk, szóródjunk szét, és guggoljunk le úgy, hogy az egyes emberek között
legyen 4-5 méter távolság. Ilyenkor, ha az egyik csoporttagot villámcsapás éri,
a többiek segíteni tudnak rajta. Miután a vihar elhaladt a fejünk felett,
maradjunk addig a védett helyen, amíg a vihar legalább 10 km-re eltávolodik (a
dörgés és a villámlás között legalább 30 másodpercnek el kell telnie).
A szakemberek szerint tévhit, hogy a fémből készült
felszerelési tárgyak, a nálunk lévő mobiltelefonok, mp3 lejátszók vonzzák a
villámokat, hiszen a fém csak jó vezető, de nem vonzza a villámot. A zivatarban
történő telefonálás máig nagyon vitatott dolog, hozzáértők szerint a
mobiltelefon használata villámlás közben sem veszélyes.
Végül egy érdekes megfigyelés a villámlással kapcsolatban:
amennyiben fémszerkezetű hátizsákunk van, vagy valamilyen fémből készült
felszerelés (pl. túracsákány) van nálunk, amely egyszer csak nagyon hangos
csilingelő hangot hallat, amelytől égnek áll a hajunk, akkor pár pillanat múlva
valahová a közelbe villám fog becsapni. Ekkor van néhány másodpercünk, amíg
eldől, hogy a következő villámcsapás bennünket ér le, vagy mellénk csapódik…
![]() |
| Fotó: www.poznajpolske.onet.pl |
A villámcsapás veszélyei és következményei
Az embert érő villámcsapás viszonylag ritka jelenség, és a
legtöbb ember túléli, ha belecsap a villám. Mindazonáltal a villámcsapás
közvetlen életveszélyt jelent az emberre nézve, és akár végzetes
következményekkel is járhat. A villámcsapás következtében az emberi testet
villamos energia járja át, ezen kívül hő- és lökéshullámok keletkezhetnek. A
túléléshez két feltételnek kell fennállnia. A villámcsapásnak nagyon rövid
ideig kell tartania, valamint gyorsan, ellenállás nélkül át kell haladnia az emberi
testen. Ez azonban csak abban az esetben fordul elő, amikor testfelületünk nem
érintkezik jól vezető anyagokkal, amelyek lehetővé teszik, hogy a villám
behatoljon a szervezetbe, és a belső szervek súlyos sérülését okozza.
Az emberi szervezetre nézve elsődleges hatása a keringési
elégtelenség és a légzésmegállás miatt bekövetkező szívleállás. A villám súlyos
károsodást okozhat a létfontosságú belső szervekben, károsítja a központi
idegrendszert, a légzésközpontot, a látást, megzavarhatja a szívverés ritmusát,
ami szintén szívmegálláshoz vezethet. A villámcsapás következtében fellépő hő
hatására testfelületünk súlyos égési sérüléseket szenvedhet. A lökéshullám
károsíthatja a dobhártyát, az annak következtében fellépő zuhanás pedig más,
külső és belső sérülésekhez vezethet.
![]() |
| Fotó:skiper |
Amennyiben villámcsapás ér valakit
Állapítsuk meg, működnek-e az alapvető életfunkciók –
légzés, pulzus, tudati állapot. Ha szükséges, késedelem nélkül lássunk hozzá az
újraélesztéshez. Ha a légzés leállt, alkalmazzunk mesterséges légzést
szájból-szájba, valamint szívmasszázst. Ez nagyon fontos, mivel a villámcsapás
következtében bekövetkező leggyakoribb halálok a szívmegállás. A villámcsapás
következtében az emberi szervezetben nagy feszültség keletkezik, ami
idegrendszeri károsodást okozhat, legrosszabb esetben hosszabb ideig tartó
ideg- és légzésbénulás állhat be. Ez a légzés és a vérkeringés megálláshoz
vezethet.
Ha azonban a légzésfunkciók működnek, ne alkalmazzunk
tüdőből-tüdőbe történő mesterséges légzést, mivel a villámcsapás következtében
leállt szívverés spontán újraindulhat. Ilyenkor a légzésfunkciók továbbra is
fennállnak, ezért a tüdőből tüdőbe történő azonnali mesterséges légzés akár
szívmegálláshoz is vezethet.
Hívjunk orvosi segítséget, és a szakemberek megérkezéséig
tartsuk fenn az alapvető életfunkciókat. A villámcsapás minden áldozatát – még
a látszólag sérülésmentesek is – kórházba kell szállítani legalább 24 órás
megfigyelésre. Ha ezt elmulasztjuk, az áldozat élete és egészsége forog
veszélyben, hiszen a szívritmuszavar akár egy későbbi időpontban is felléphet.
Ne feledjük azonban, hogy a halálos villámcsapásnál sokkal
veszélyesebb ez emberre a vihart kísérő felhőszakadás és az erős, hideg szél. A
nagy mennyiségű víztől átázik a ruházatunk, melynek hatására gyorsan csökken
testünk hőmérséklete, majd fellép a hypothermia, a szervezet fokozott mértékű
kihűlésének veszélye. Ez nagy magasságban gyorsan kihűléshez, vagy akár
halálhoz is vezethet.
Túráink számának növekedésével az időjárásról, az égbolton
látható változásokról szerzett tapasztalataink is egyre növekednek, egyre
inkább tisztában leszünk a kockázatokkal, és egyre könnyebb lesz az ilyen
döntések meghozatala. Legyünk körültekintőek és óvatosak, hogy mindig
biztonságban térhessünk vissza otthonunkba!
Összeállította: Nagy Árpád
