A Lomnici-csúcsot (Lomický
štít, 2634 m) hosszú időn keresztül a világ legkisebb területű magashegysége, a
Tátra legmagasabb csúcsának gondolták. Ma már tudjuk, hogy a Tátra, egyben
Szlovákia legmagasabb csúcsa a Gerlachfalvi-csúcs (2655 m). A Lomnici-csúcs
viszont továbbra is a legszebb tátrai csúcsok közé tartozik, és a felvonónak
köszönhetően, mellyel bárki számára kényelmesen elérhető, kedvelt úti célja a
kevésbé felkészült turistáknak, a gyermekes családoknak és a fogyatékkal
élőknek egyaránt. A közelmúltban
álmainkat megvalósítva lehetőségünk volt egy rövid, de intenzív éjszakát a
Lomnici-csúcson tölteni. A barátommal úgy terveztük, hogy Valentin-napi ajándékként
felvonóval felmegyünk, majd vissza is jövünk a csúcsról. Amikor azonban a
pénztár előtt azt mondtam, neki, hogy vissza kell menni az autóhoz a holmijainkért,
mivel nem bölcs dolog az értékeinket éjszakára az őrzés nélküli parkolóban
hagyni, olyan kisgyermek öröme villant fel a szemeiben, aki most kap valami új
játékot.
Ezekkel a szavakkal kommentálta csínytevésemet: „Nem hiszem, hogy
ennyi év után nem jöttem rá, mire készülsz!”. Ezzel arra utalt, hogy még
otthon, indulás előtt megígérte, hogy egyszer valamikor eltöltünk egy éjszakát
a Lomnici-csúcson, ahogy azt már régen megálmodtuk, én pedig mosolyogva
válaszoltam neki, hogy akkor most megnézzük, legközelebb hol éjszakázunk.
Felvonóval a csúcsra
Tátralomnicról a
Kő-pataki-tóhoz – a Starton keresztül – a kabinos felvonóval jutottunk fel. Az
alsó állomás 903 méter magasságban található, ahonnan kb. 12 perc alatt jutunk
fel 1772 méterre. Itt még javában tartott a síszezon. Először is megkérdeztük a
pénztárnál, honnan indul a csúcsra vezető felvonó. Volt még majdnem egy óránk
az indulásig, így kényelembe helyeztük magunkat a napozó teraszon, ahol néhány
barátunkkal is találkoztunk, akik itt gyűjtöttek erőt a Kő-pataki-tóhoz tett
sítúra után. Egy pohár sör mellet közösen élveztük a fenséges Lomnici-csúcsra
nyíló fantasztikus kilátást.
![]()
Már a Kő-pataki-tótól a Lomnici-csúcsra közlekedő,
szinte a levegőben lebegő piros kabin látványa is elrettentő volt. Bár nem
félek a magasságtól, a felvonót nézve, amely a teljes útvonal során egyetlen
oszlop nélkül visz fel a csúcsra, összeszorult a gyomrom. Ezt mintha az
időjárás is megérezte volna, ahogy beléptünk a kabinba, teljesen elült a szél.
A meglehetősen nagy kabinba további tíz emberrel együtt szálltunk be. Nekem úgy
tűnt, hogy teljesen tele van, de a kapacitása valójában 16 személy. A
felvonóból a Lomnici-csúcson épült hatemeletes épületben szálltunk ki, majd még
néhány lépcsőn fel kellett menni, hogy Szlovákia legmagasabban található
kávézójába a Dedo-ba érkezzünk. Ennek teraszáról felejthetetlen kilátás tárult
elénk, a Lomnici-csúcs teljes pompájában üdvözölt minket.
A Lomnici-csúcson
A pincér töltött
nekünk egy pohár töményet, mivel annak ellenére, hogy szép idő és mérsékelt
szél fogadott, a teraszon valódi tél uralkodott. Édesség gyanánt fagyasztott
gyümölcsből készített tejszínes gyümölcspoharat kaptunk. Bár a kávézó valóban
nagyon hangulatos, a legtöbb időt a teraszon, valamint a szomszédos
kilátóteraszon töltöttük, a panorámában gyönyörködve. A Tátra időjárása azonban
valóban kiszámíthatatlan. Néhány órán belül nagyon erős, viharos szél támadt,
gyengén havazott és szitált, majd teljes szélcsendben nyugodt, sűrű köd
ereszkedett a csúcsra, melyben a terasz széléig sem láttunk. Nem sokkal később
a teljesen tiszta éjszakai égbolt tele volt csillagokkal, kicsivel később
viszont már egyetlen csillagot sem láttunk a totális sötétségben. Ahogy a
pincér mondta, aki késő estig a rendelkezésünkre állt, a viharon kívül a tátrai
természet összes arcát megtapasztalhattuk.
![]()
Amikor az utolsó
látogató is belépett a felvonóba, és lement a csúcsról, a pincér bekísért
minket az apartmanunkba. Egyszerűen, de nagyon hangulatosan berendezett kis
szoba volt dupla ággyal, TV-vel, DVD lejátszóval, na meg a tátrai csúcsokra
nyíló különösen szép kilátással. Az ablakban egy kis távcső is várt minket. Mi
azonban csak ledobtuk holminkat egy sarokba, és futottunk ki ismét a teraszra.
Ezúttal elég erős szél fújt, amely sűrű felhőket hozott magával, melyekből
itt-ott néhány hópehely is lehullott. A fotózás nem volt könnyű, mivel az
állvány sem nagyon tudott ellenállni az erős szélnek. Röviddel később a pincér
ismét visszahívott az épületbe, ahol már várt ránk a szépen megterített asztal.
Mind az előétel, mind a főétel valóban fantasztikus volt, melyet egy üveg
minőségi borral és finom desszerttel kísértünk le.
Obszervatórium a
Lomnici-csúcson
A Lomnici-csúcson
meteorológiai állomás és csillagvizsgáló obszervatórium is működik. Fenntartózkodásunk
idején az obszervatóriumban éppen Ján Rybák volt szolgálatban, aki egészen
véletlenül ismeri apámat, ezért vacsora után egy rövid beszélgetést követően
meginvitált a vizsgálóba. Igaz, ami igaz, én alig értettem, amit mesélt, a
barátom azonban feltett neki egy sor kérdést, melyekre türelmesen
válaszolgatott. Annak ellenére, hogy a beszélgetésből szinte semmire sem
emlékszem, ezért annak részteleit nem tudom leírni, az idő nagyon gyorsan
eltelt. Majdnem két órát töltöttünk az obszervatórium kupolájában, majd további
egy órát beszélgettünk a kávézóban, egy csésze tea mellett.
Csillagfényes
éjszaka
Ezután felváltva hol
a teraszon, hol a kávézóban tartózkodtunk, hol egy pohár töménnyel, hol pedig
egy csésze forró teával fűtöttük magunkat. Éjfélkor még egy hidegtál is várt
ránk, de mivel akkor már nagyon kimerültek voltunk, és reggel el szerettük
volna kapni a napfelkeltét, amely a hegyekben igazán varázslatos, megbeszéltük
a pincérrel, hogy reggel 5 óráig elteszi nekünk a tálat. Így is majdnem éjfél
volt, amikor még a teraszról csodáltuk a pazar kilátást. Tiszta volt az égbolt,
tele csillagokkal, amely hamarosan a felismerhetetlenségig megváltozott, és
ismét vastag felhők borították az eget. Miközben aludni indultunk, az időjárás
olyan rövid időközönként válakozott, hogy be sem tudtuk kapcsolni a fényképezőgépet.
Napfelkelte
Rövid, de kiadós
alvás után 5 óra előtt ébredtünk. De megérte, mivel a napkelte a Tátrában
valóban lélegzetelállító. A kávézóban már várt ránk a pincér a hidegtállal.
Rendeltünk egy csésze teát, és máris futottunk a teraszra. Ismét volt mit
fotózni, közben pedig egy jót enni. A hidegtál tele volt a vidék legjobb
sajtjaival és szalámijával. Fél 10 körül az első felvonóval megérkeztek a nap
első turistái, ami nekünk azt jelentette, hogy befejeződött itt tartózkodásunk.
A lelkünk mélyén reménykedtünk benne, hogy az időjárás reggel a mi oldalunkra
áll majd, erős szél fog fújni, ami azt jelentené, hogy hosszabb
fenntartózkodásra is berendezkedhetünk.
![]()
A pincér mesélt nekünk olyan esetről,
amikor a kiszámíthatatlan időjárás miatt a látogatók valóban a Lomnici-csúcs
fogságában rekedtek, és fent kellett tölteniük pár éjszakát. Ebben az esetben
az alapvető ellátásért nem kell fizetni. Minket azonban a felvonó visszavitt a
Kő-pataki-tóhoz, ahol várt ránk egy kiadós reggeli, ezután pedig visszafelvonóztunk
Tátralomnicra. A barátainknak munkahelyi elfoglaltság miatt sajnos időközben
befejeződött a tátrai kirándulásuk, így aztán villamossal lementünk Poprádra,
ahol a vonat indulásáig sétáltunk egyet a városban. Délután aztán elutaztunk
Batizfalvára, ahol további két éjszakát töltöttünk a Magas-Tátra lábainál.
