![]() |
| Fotó: Papp Csongor |
Ha szilveszter, akkor irány a Tátra
túrázásokkal és esti bulizásokkal. A szlovák határ átlépése után nem sokkal
Betlérre érkeztünk, ahol meglátogattuk az Andrássy család egykori
vadászkastélyát. Ez a csodálatosan felújított kastély, mely a szobák eredeti
berendezését mutatja be, néhány évvel ezelőtt elnyerte az "Év múzeuma
Európában" díjat. A múzeumlátogatás után átkeltünk az Alacsony-Tátrán,
majd megérkeztünk Mlynica faluba. Az apró település Poprád és a
Magas-Tátra között helyezkedik el, nagyjából félúton. A falu szélén lévő egyik magánszálláson
elfoglaltuk szobáinkat, ahol utazásunk összes éjszakáját töltöttük. Másnap
reggel autóbusszal utaztunk első gyalogtúránk kiindulópontjához, egy
Tátralomnichoz közeli parkolóba. Innen gyalog folytattuk utunkat a késmárki
Fehérvíz-völgyben. Közel három óra gyaloglás után hagytuk magunk mögött a
fenyőerdőt, amikor is szinte kinyílt előttünk a völgy. Kétezer méter magas,
hófedte csúcsok kísérték utunkat a Zöld-tavi házhoz vezető ösvényen.
Újabb fél óra múlva az évszakhoz
képest csekély vastagságú hóban érkeztünk a Zöld-tó mellett, gyönyörű
környezetben épült turistaházhoz, 1 551 méter magasra. A környező csúcsok - a
Késmárki és a Lomnici - fenségesen magasodtak fölénk. Nem is siettünk vissza.
Vidám hangulatban megebédeltünk, és jóféle aranyfácán sörrel öblítettük le a
gőzgombócokat, majd némi pihenés után a már ismert útvonalon túráztunk vissza
buszunkhoz. Az ösvényen a letaposott hó ekkorra már jól lefagyott, ezért
kellemes csúszkálással haladtunk lefelé. Este a mlynicai házban, forralt bor
szürcsölése közben jólesett a nyári túrákon készült diavetítést nézni.
Búcsú az Óévtől
Az Óévet egy rendkívül látványos
túrával búcsúztattuk. Ezúttal Ótátrafüredről a Tarajka felvonóval indultunk
felfelé, így rögtön 1 285 méter magasan kezdődött tátrai utazásunk talán
leglátványosabb túrája. A megfagyott Tarpataki-vízesések mellett elhaladva a
Kis-Tarpataki-völgyben csodás panorámával kísérve folytattuk utunkat.
Megpihentünk a Zamkovszky-menedékháznál, ahol erőt gyűjtöttünk a meredek utolsó
szakasz leküzdéséhez. Közel 1,5-2 órás kapaszkodás után érkeztünk 2 015 méter
magasra, a Magas-Tátra legmagasabban fekvő, télen is nyitva tartó
menedékházához.
Ahogy visszatekintettünk a völgyre,
pazar látvány tárult elénk. Alattunk felhők borították a tájat, csak a 2 000
méter fölé magasodó csúcsok emelkedtek ki belőle, mint szigetek a tengerből. Mi
pedig, mintha ezen a szürke-fehér, hullámzó tengeren járnánk. Megpihentünk a
Téry-menedékházban, finom, meleg káposztalevest ettünk, majd viszszatértünk a Tarajka
felvonó felső állomásához. Innen már könnyedén lejutottunk Ótátrafüredre, ahol
még meglátogattunk néhány cukrászdát és kricsmit, majd kis séta után
visszabuszoztunk Mlynica faluba. Szállásunkon aztán kezdetét vette a fergeteges
szilveszteri buli, forralt borral, pezsgővel, vetélkedővel és hajnalig tartó
táncmulatsággal.
Jeges tó és aquapark
Az Újév első napja egy kicsit a
regenerálódás jegyében is zajlott. Ránk is fért, mert nem éppen a
hegyibetegségtől fájt a fejünk. Mlynica faluból busszal utaztunk a Csorbai-tóhoz
(Strbske Pleso), majd innen indulva csodaszép fenyvesekben túráztunk, mígnem
elénk tárult a Magas-Tátra egyik hófedte oldalgerince, rajta a Pátria-,
Bástya-, Sátán-csúcsokkal.
További másfél órás túra során
elértük a gyönyörű Poprádi-tó partját, ahol egy remek menedékházat találtunk. A
tó, mint annyi társa a Tátrában, a jégkorszak után keletkezett, az egykori
jégárak csonthó-gyűjtő fülkéiben, vagy cirkuszvölgyeiben. Felszínüket
novembertől áprilisig jég és hó borítja. Megnéztük a közeli Szimbolikus temetőt
is, mely azoknak a hegymászóknak állít emléket, akik a Tátrában szenvedtek
végzetes balesetet.
Megfelelő engedéllyel a tó partjáról
két irányban is továbbmehetünk. A Menguszfalvi-völgyben előbb a kék, majd a
piros jelzést követve a Hunfalvy-völgyi menedékházhoz, innen pedig egy kitett, de könnyen
mászható gerincen át a Tengerszem csúcsra mászhatunk. A másik lehetőség, hogy az
Omladék-völgy felé vesszük az irányt, és akkor próbát tehetünk a
Sárkány-gerincen, vagy a Sárkány-falon.
Csapatunk inkább csak túrázgatni
jött fel ide, ezért csak messziről csodáltuk az égbenyúló csúcsokat. Miután
megebédeltünk és kipihentük magunkat, visszaindultunk a Csorbai-tóhoz, majd
buszunkkal Poprád felé vettük az irányt, a közeli aquaparkba, ahol végre
ellazulhattunk a kellemesen meleg termálvizes medencékben. Nincs is jobb, mint
henyélni egy kicsit az Újév első napján! Az aquapark négy részből áll,
amelyeket zónáknak neveznek. Ezek között a zónák között lehet válogatni a
belépéskor, és eldönteni, hogy inkább a szabadtéri medencékben, vagy a fedett
uszodákban akarunk-e lubickolni. Vannak kombinált zónajegyek is, és egy
különálló rész a szaunákkal és masszázzsal kecsegtető termekkel. A fedett
részben éttermeket és bárokat is találunk, ahol így, az Újév első napján a
kutyaharapást szőrével gyógyíthatjuk.
Az uszoda üvegfalú, így szép tiszta
időben remek kilátás nyílik a Magas-Tátrára. Jó magyar szokás szerint
megoldottuk, hogy mindenki mindenhová eljusson, mégpedig a beléptető
karszalagok egymás közötti cserélgetésével. Estig maradtunk a
fürdő-komplexumban, majd visszabuszoztunk szálláshelyünkre.
Lengyelországi szomszédolás
Másnap átutaztunk a szomszédos
Lengyelországba, és a Lengyel-Tátra egyik lenyűgöző szépségű völgyében
túráztunk. Mivel ez a terület nemzeti park, ezért gépjárművekkel tilos
behajtani. Buszunkkal csak a parkolóig mehettünk, ahonnan felgyalogoltunk a
híres Halastóhoz, amely az összes tengerszem névadója. Útközben
pazar kilátás nyílt a Magas-Tátra északi vonulataira, néhány ismertető tábla is
segítette tájékozódásunkat.
Ezek a táblák mutatják a környező
hegycsúcsokat, a jégkorszakbeli gleccserek munkáját, és az élővilágot. Akik nem
éreznek magukban kellő elszántságot a gyalogláshoz, vagy csak egyszerűen új
élményre vágynak, lovas szánokkal juthatnak fel a tóhoz. A tó partján egy
menedékház áll, ahol mi is kipihentük magunkat, megebédeltünk, és ittunk
egy-két sört. Visszafelé hatalmas hózáporban gyalogoltunk, és szinte
hóemberként értünk le a parkolóba. Ilyen időben bizony nagyon jólesett a finom
házipálinka, ami több kabátzsebből is előkerült.
Reggel összepakoltunk, és elhagytuk
Mlynica falut. Mielőtt hazafelé vettük volna utunkat, megálltunk a közeli
Poprádon, ebben a nagyon szép fekvésű városban, ahonnan a főutcán sétálva is
gyönyörködhettünk még egy utolsót a házak közül elő-előbukkanó Magas-Tátrában.
