![]()
A Magas-Tátra nyugati részén található a Kapor-völgy
keleti irányú oldalvölgye, a Nefcer-völgy. A völgy két felső katlanában
fekszenek a Terianszko-tavak (Terianske plesá), közülük az Alsó-Terianszko-tó
(Nižné Terianske pleso, 1941 m, 5,47 hektár, 47,2 m mély) a Magas-Tátra második
legmélyebb és hetedik legnagyobb tava. A Furkota-hágó (Furkotské sedlo, 2277 m)
alatt, egy újabb teraszon bújik meg a jóval kisebb Felső-Terianszko-tó (Vyšné
Terianske pleso, 2124 m, 0,40 hektár, 3 m mély), amely a negyedik legmagasabban
fekvő tátrai tó. Scheirich László 2001-ben megjelent „Emberek, sziklák,
századok” című, a Magas-Tátra nevezéktanával foglalkozó könyvében azt
olvashatjuk, hogy a tavak nevének eredete ismeretlen. Ugyancsak ez olvasható
Witold Henryk Paryski 1995-ben megjelent Nagy Tátra Enciklopédiájában (Wielka
Encyklopedia Tatrzańska), bár ő megjegyzi, hogy korábban a Nefcer-völgyet Terianszko-völgynek
is nevezték, valamint a régi térképeken Terianszko névvel jelenítették meg a
Kriván nyugati lejtőit.
Más megvilágításba helyezi viszont a Treianszko név
meghonosodását a Magas-Tátrában Grósz Alfréd, akinek Komarnicki Gyulához írott
egyik levelében ez olvasható:
„Hogyan került a Terianszko-tavak elnevezés a
Magas-Tátrába? Ezt a titkot elárulta nekem a liptóújvári (Liptovský Hrádok)
állami erdőgondnokság irodájában egy ősrégi katasztertérkép, amelyet nekem 1941-ben
az ottani vezető erdőmérnök, Kavulják András mutatott. Ezen a kézzel rajzolt
térképen, amely valószínűen még most is ott van, a Nefcer-völgy patakja „Verlorenseifen”
(Stratený potok = Elveszett patak) névvel volt jelölve. A dolgok további
összefüggése könnyen megmagyarázható.
Az egykori iglói városkapitány, Palzmann Márton körülbelül
1750 és 1760 között a Kriván tárnáiban aranyat bányásztatott. Ennek a Palzmann
Mártonnak egészen közel Dobsinához néhány ércbányája és egy kohóműve is volt.
Ezt a telepet mai napig is Palzmannova huta - Palzmannhütté-nek hívják. Ez a
telep egészen közel fekszik Verlorenseifen = Stracena = Sztracena faluhoz, a
Sztracenai-völgyhöz = Verlorenseifental-hoz, és a Sztracena patakhoz =
Verlorenseifen (Stratiť szlovák szó = elveszít, stratiť sa = elvész. Seufen
vagy Seifen = patak). Az említett vállalkozó, Palzmann a Krivánon lévő tárnáiba
Sztracena vidékéről fölrendelte a kipróbált és szakavatott bányászainak egy
részét. Ezek pedig magukkal hozták a délszepességi otthonukból a nekik oly
meghitten csengő Verlorenseifen = Straceny potok elnevezést is, és ráruházták
azt a Krivántól északra vadregényes környezetben aláhabzó vad patakra. Indító
okul szolgált az a körülmény, hogy ez a vadvíz a völgy legszebb zuhatagja alatt
hosszú darabon a törmelék alatt folyik, amivel az elnevezés meg is van
indokolva. Az ilymódon ideplántálódott, idekerült pataknévből továbbfejlődött
aztán a Verlorene Seen = Stratené plesa elnevezés.
Na és hogyan lett ebből a Terianszko név? Egészen
egyszerűen. Teriaty tulajdonképpen orosz szó és azt jelenti: stratiť =
verlieren. Ja poteriam = ich verliere, ti poterias = du verlierst, on poteria =
er verliert. A Szepességgel szomszédos Sáros megyében mindig voltak oroszosan
beszélő rusznyákok (ruszinok). II. Rákóczi Ferenc katonáinak, „talpasainak” egy
része is közülük rekrutálódott. Hát Palzmann bányászai között is minden
bizonnyal voltak rusznyákok, akik a Verlorenseifen = Straceny patakot a saját
anyanyelvükön Terianski pataknak mondták. Ezen az egész logikusan magyarázható
úton került a tátrai névtárba a Terianské plesa = Terianszko tavak = Elveszett
tavak elnevezés, amely lassan meg is honosodott, míg a régi német, sőt
csodálatosképpen még a szlovák elnevezés is mindinkább feledésbe merült. A
Terianszko tornyok elnevezés csak e század elején keletkezett.”
Nem feladatunk, hogy eldöntsük, vajon helyesen
gondolkodott-e Grósz Alfréd, mindenesetre elgondolkodtató és megfontolandó,
amit írt, és egyfajta megoldást kínál a Terianszko-tavak elnevezésének
eredetéről.
