„Az alábbiakban egy mosolyogtató
történet következik a téli Hernád-áttörésből. Történt mindez 2005-ben, amikor
egy barátommal a szokásos, 3 napos barangolásra indultunk a Szlovák
Paradicsomba. Mivel a Hernád teljesen be volt fagyva, úgy terveztük, hogy az
egyik napon végiggyalogolunk a befagyott folyón Erdőaljától Csingóig, ahol le
volt foglalva a szállásunk. Minden zökkenőmentesen indult. Aztán a jég
időközönként érdekes, pattogó hangokat adott ki, ami nem sok jót jelentett.
Gyönyörű, napsütéses nap volt, de hozzá nagyon hideg (kb. mínusz 15 fok). Mint
mindig, én folyamatosan fényképeztem. Akkoriban egy hatalmas fémállvánnyal
jártam a hegyeket, jó minőségű, japán gyártmányú tükörreflexes fényképezőgéppel
és a hozzá tartozó teleobjektívvel.
Már az útvonal utolsó harmadában
jártunk, amikor megpillantottam egy lenyűgöző részt, ahol a víz áttörte magát a
jég felszínén. Azonnal megpróbáltam a folyó jegén megfelelő helyzetet találni
az állványnak és a fényképezőgépnek. Óvatosan lépkedtem, mint mindig, láttam,
hogy a jég kissé kiemelkedik alattam, és némileg eltérő szerkezetű, mint
másutt. Abban a pillanatban, amikor ráléptem erre a kiemelkedésre (nyilván egy
levegővel telt üreg volt, ami felett meggyengült a jég), a lábam alatt egy
reccsenés, és a jég villámgyorsan beszakadt. Reflexszerűen visszadobtam magam
abba az irányba, amerről jöttem, így nem kellett fürdőt vennem a négy fokos
Hernádban.
Nekem ugyan sikerült kimenekülnöm,
de az állvány a fényképezőgépemmel kicsúszott a kezemből, és beesett a jeges
vízbe. Fekvő testhelyzetben így csak tehetetlenül figyeltem, ahogy a
felszerelésem elmerül a vízben, majd sodródni kezd a folyóval. A barátom, aki a
beszakadt üreg másik oldalán, a kimosott kavicságyon állt, a süllyedő fényképezőgép
után vetette magát, és mivel jól megtermett emberről van szó, kézzel-lábbal
sikerült kihúznia a gépemet és az állványt a vízből.
Akárhogy is, de a kamera 5-10
másodpercig teljesen elmerült a jeges Hernád vizében. A vízből kiemelve azonnal
a víz azonnal belefagyott a készülékbe. Első dolgom volt, hogy kivettem mind a
hat elemet, és a gépet bedugtam a kabátom alá, ahol azért melegebb volt, mint a
szabadban. Így mentünk majdnem egy órán át Csingóig, ott az étteremben kitettük
az asztalra, és miközben a barátommal rumos teát ittunk, elfogyasztottuk kiadós
vacsoránkat, és a folyadékveszteséget csapolt sörrel pótoltuk, a
fényképezőgépem az abroszra engedte a Hernád vizét.
Valamikor éjfél körül már teljesen
kiszáradt, és kezdett reagálni a visszarakott akkumulátorokra. Csak akkor
tudtam hozzáférni a filmhez, visszatekerni a kazettába, majd kivenni a gépből.
Miután alaposan kitisztítottam a gépet, összegeztem a kárt: a film átázott, a
képek használhatatlanok. Az egyetlen dolog, ami a vízbe merülés miatt kialakult
rövidzárlat következtében megsérült, az a nagyfeszültségű kondenzátor. Ezen
kívül minden O.K. A kamera a mai napig működik!
A tükrösöm a vízkeresztségben elég
jól teljesített, a tűzkeresztségen viszont még nem esett át…”
