245 évvel ezelőtt,
1768. február 15-én született Késmárkon Genersich Sámuel (1768-1844) orvos,
botanikus, akiben a Szepesség és a Tátra első növénykutatóját tisztelhetjük. Genersich
bécsi egyetemi évei után hat éven keresztül Késmárkon praktizált, aztán Lőcsére
költözött, ahol élete végéig a városi fizikus (orvos) posztját töltötte be. Fiatal
éveitől kezdve érdekelte a botanika, botanikai célú kirándulásokra járt a
Szepességben és a Tátrában, nagy növénygyűjteménnyel rendelkezett.
Fő műve „Florae Scepusiensis Elenchus, seu Enumeratio
plantarum in Comitatu Hungariae Scepusiensi, eumque percurrentibus montibus
Carpathicis sponte crescentium” címmel 1798-ban Lőcsén jelent meg. Ebben 950
növényt sorolt fel, köztük a Tátrában fellelhetőket is. A növények
felsorolásából nyilvánvaló, hogy kirándulásai a Szepesi-Magurán kívül
elvezették a Magas-Tátrába is, többek között a Tarpataki-, Késmárki-,
Vörös-tó-, Jávor- és Karó-tavi-völgybe, a Kopa-hágóra, a Bélai-Tátrába a
Fekete-víz-völgybe.
E munkáját később a „Catalogus plantarum rariorum Scepusii, anno
1801 in autumno, in usum amicorum suorum conscriptus” című, 1801-ben
ugyancsak Lőcsén kiadott művel egészítette ki, melyben 588 növényt írt le. Goran
Wahlenberg, a neves svéd botanikus a Tátra növényvilágáról írott könyvében
gyakran hivatkozik Genersich Sámuelre, akit meg is látogatott Lőcsén és megnézte
a növénygyűjteményét.
Genersich Sámuel
sírját évekig tartó keresés után a leszármazottai találták meg a lőcsei
temetőben, az 1871-ben homokkőből készült sírkövet az utolsó pillanatban vették
ki a földből 2010 tavaszán. A sírkövön egy budapesti restaurátorműhelyben
állagmegőrzést végeztek, majd a lőcsei evangélikus templomba került. A sírkő
helyére ugyancsak 2010-ben az eredeti sírkőnek a fotón látható, gránitból
készült másolata került. A sírkő megtalálásáról tudósító rövid Duna TV híradórészlet
itt
tekinthető meg.
