130 évvel ezelőtt, 1882. november 8-án született Horn Károly Lajos
(1882-1945), a neves hegymászó, aki a BETE tagjaként 1904-ben járt először a
Magas-Tátrában. 1906/1907-ben Wachter Jenővel és Serényi Jenővel együtt ők
alkották a magyar hegymászó-társadalom csak „Tátra-triász” néven ismert hegymászóhármast,
melynek Horn volt a legidősebb tagja. A
Magas-Tátra valamennyi csúcsát megmászta, s járt az Alpokban is. Mászásai
mellet aktív szerepet vállalt a különböző turistaegyesületek életben is.
Vezető
szerepe volt az MTE Egyetemi Osztályában, 1913-ban részt vett a Magyar Sí
Szövetség megalakításában, melynek alelnöke, majd ügyvezető elnöke volt. Az
1918-ban alakult Magyar Hegymászók Egyesületének a megszűnéséig (1939) ő volt a
főtitkára. 1921-től különböző vezető funkciókat töltött be a Magyar Turista
Szövetség vezetésében. Turistairodalmi munkássága is jelentősnek mondható, cikkei
a Turisták Lapjában, Turista Közlönyben, Nemzeti Sportban, Budapesti Hírlapban, az Österreichische Alpenzeitungban és az MKE
Évkönyveiben jelentek meg. Mindig
tiszteletet parancsoló energiával és céltudatosan dolgozott, de sohasem akart
feltűnni, soha nem várt elismerést vagy köszönetet. Ideális vezető és túratárs
volt, élvezet volt vele járni a hegyeket. A galyatetői menedékház mindeneseként
kedvező látási viszonyok mellett sohasem mulasztotta el felhívni a figyelmet
arra, hogy a háztól 20 m-re álló csúcskereszttől a Tátra látható, csodálható! Hiszen
Galyatetőn kívül a Tátra volt mindene. Abban az időben tabu volt a Tátra, nem
lehetett úgy odajárni, mint ma. Ezért a távoli látásában, a nagy vágyakozásban
mély áhítat volt. Esténként tátrai emlékeiről, a BETE múltjáról, Wachterről,
Serényiről mesélt ...
