A Magas-
és Liptói (Nyugati)-Tátrát egymástól elválasztó Liliom-hágó (1952 m) elnevezése a Gąsienica-tisztáson
legeltető goráloktól származik, akik a nyeregben található virágokat nevezték
„lelija” vagy „leluja”-nak. A témakör ismerői között sincs teljes egyetértés
abban, melyik „lelujáról” van szó. Több virágot is felsorolnak: a
lilásrózsaszín virágú apró kankalint (Primula minima); az apró fehér virágú
fátyolkát (Lloydia serotina); az alpesi szellőrózsát (Anemone alpina); a turbánliliomot
(Lilium martagon) avagy a sárga virágú zergeboglárt (Trollius europeaus), amely
a gorálok számára szintén leluja (liliom).
Az
elnevezés átvándorolt a Tátra déli oldalára is, és magyar, német és szlovák
nyelven számos formában létezik: Ľaliové, Ľaliové sedlo, Ľaľujkové sedlo,
Lelujkové sedlo, Lelujové sedlo, Lilejowe-hágó, Lilienpass, Lilijové sedlo,
Liliom-szoros, Liliové sedlo, Liliový priesmyk, Lilijowepass, Liliensattel,
Lilijowe-hágó, Liliowe-hágó, Liliow-hágó, Liliowpass, Liliom-hágó. 1889-ben
Dénes Ferenc „östlicher Liliowe-Pass”-ról (Keleti-Liliom-hágó) ír, ezzel
különbözteti meg a Száraz-hágótól (Suché sedlo, Sucha Przełęcz, Dürres Joch),
amelyet „westlicher Liliowe-Pass”-nak (Nyugati-Liliom-hágó) nevezett.
A
hágó magasságát először Eugeniusz Janota mérte meg 1867-ben barométerrel, mérésének
eredményeként 1949 m-t kapott. Az évek folyamán a különböző publikációkban és
térképeken további magassági értékek is előfordultak: 1937, 1939, 1947, 1954,
1966 és 1981 m.
A Gąsienica-tisztás
(Hala Gąsienicowa) pásztorainak körzetébe tartozó nyereg mindkét oldalról
könnyen elérhető. A Liliom-hágón keresztül vezet a hajdan népszerű útvonal a
Gąsienica-tisztásról a Retesz-hágóba (Závory). Onnan a Sima-hágón (Hladké
sedlo, Gładka Przełęcz) keresztül a Lengyel-Öt-tó völgyébe, vagy dél felé tovább
a Kapor-völgybe juthatunk. A Kapor-völgyből a Chałubiński-kapun (Chałubińského
brána, Wrota Chałubińskiegor) át a Halastavi-völgybe, végül a Felső-Kapor-hágón
(Vyšné Kôprovské sedlo) át a Menguszfalvi-völgybe vezet az út. A turisták
gyakran látogatják a nyerget – főleg a Gáspár-csúcsról (Kasprowy Wierch) vagy a
Gąsienica-tisztásról a Svinicára tartó túrájukon. 1902-ben W. Dzieślewski egy
fogaskerekű vasutat tervezett Zakopanéból az Boczań-hegyen, a Gąsienica-tisztáson
és a Liliom-hágón keresztül a Svinica-hágóba. A vasút megvalósítási kísérletei
a következő tíz évben lezajlottak, kivitelezése azonban végül nem kezdődött el.
A Liliom-hágó télen a sízők kedvelt célpontja, ahonnan könnyen eljuthatnak a Szélső-toronyra,
a Középső-toronyra, avagy a Svinicára – bár figyelembe kell venni, hogy a
Svinica lejtői nagyon gyakran lavinaveszélyesek.
A
hágóban a gorálok már jóval a turizmus előtti időkben jártak. Az első turista célú
bejárásra valószínűleg 1792 júliusában került sor, amikor Délről Északra
társaival együtt áthaladt a hágón Belsazar Hacquet. A hágóban valószínűleg
Stanisław Staszic is járt a társaival 1805-ben. Az első feljegyzett turista
bejárásokra 1841. augusztus 3-án (Ludwik Zejszner és társa egy hegyivezetővel),
1867. július 16-án (Eugeniusz Janota és társa), valamint 1867. július 22-én (Bronisław
Gustawicz, Eugeniusz Janota, Stanisław Librowski – Maciej Sieczka
hegyivezetővel és egy poggyászhordóval) került sor. A hágó első feljegyzett
téli turista bejárását 1904-ben Michał Bojczuk és Mariusz Zaruski hajtotta
végre.
Forrás:
Jan Kiełkowski: A Magas-Tátra, 1. kötet, 1997 (Fordította: dr. Futó Endre) –
jelenleg kéziratban.
