![]() |
| A Tátra-csúcs (fotó: Andrej Vida) |
Egy szlovák
hegymászó, Andrej Vida blogjában jelent meg az alábbi túraleírás az egyik
legimpozánsabb tátrai hegycsúcs, a Csorbai-tó panorámáját uraló Tátra-csúcs
megmászásáról. Az alábbiakban az útleírás lefordított változata olvasható, az
út során készült fotók pedig a szerző blogjában
tekinthetők meg.
Még ha nem is
mindenki gondolja így, de a Tátra-csúcs szimmetrikus, kétormú csúcsa az egyik
legimpozánsabb és legfotogénebb csúcs a Tátrában. Tökéletességét még inkább
biztosítják két oldalról hozzásimuló mellékcsúcsai, a Róth Márton-csúcs és a
Déchy-csúcs. A Csorbai-tó körül sétálva ez a négyágú korona uralja a
látóhatárt, ez a kép minden bizonnyal sok otthoni fotóalbum dísze. De tudják-e
azt, hogy néz ki a Tátra és környéke a Tátra-csúcsról?
Reggel 4.00 óra,
megszólal az ébresztő, és mi egy szép túra napra ébredünk. Javaslatomra kora
reggel talpon vagyunk, így talán sikerül elkapnunk a napfelkeltét. Ez viszont
azt jelenti, hogy az első lépéseket a Poprádi-tótól az Omladék-völgy felé
fejlámpával tesszük meg. Még néhány tíz méter az Omladék-völgyi-torony alatt,
és hirtelen ott magasodik előttünk úticélunk, melyet részben megvilágít a
felkelő nap.
Az éjszaka lassan
nappallá alakul át, mi pedig haladunk tovább a Sárkány-tavi-nyereg felé. Néhány
pillanat múlva örömmel fogadjuk az első napsugarakat, melyek kicsit
felmelegítenek minket. Napsugarak világítják meg a Sárkány-tavak vizében
tükröződő Sárkány-tavi-gerincet, és pompás kilátás nyílik a
Menguszfalvi-völgyre.
A
Sárkány-tavi-nyeregből a Tátra-csúcs központi vályúja felé vesszük az irányt.
Néhány méterrel a cél előtt, a délkeleti orom alatt áttraverzálunk egy kiugró
párkányon, és várjuk a napsütést. Fogalmam sincs, hogyan, de a következő
pillanatban már a csúcson ülünk, kortyoljuk a teát, és élvezzük a kilátást a
Rejtett-völgyre és a Bélai-Tátrára. Mögöttünk az északnyugati orom, a
kereszttel.
Miután a hátizsákokból feltöltöttük magunkat
energiával, átvágunk. De előbb meg kell találnunk a néhány méterrel alattunk
fekvő vályúba vezető utat, hogy aztán ismét felfelé mászhassunk. Az út
következő szakaszát egymást biztosítva tesszük meg, és már látjuk is a
csúcskönyvet és a csúcson álló keresztet. Leülünk egy szélcsendes helyen,
iszunk egy teát, és fotózunk. Látom a Krivánt, de páratlan a kilátás a
Jég-völgyi-, a Lomnici- és a Gerlachfalvi-csúcsra. Azt mondom magamban,
megérte!
Mivel van még időnk, és az időjárás
is kitűnő, így a lemenetelre a Hunfalvy-hágó felé vezető utat választjuk. Ez az
útvonal a Kakas-csorba nyílásáig szinte végig erősen kitett úton vezet. A
csorba alatt van egy kémény, amely meglepetésemre láncokkal jól biztosított.
Ennél is jobban tetszett a Hunfalvy-völgyi menedékházra nyíló kilátás, ami
ekkor még mélyen alattunk volt látható. Lelki szemeink előtt láttuk a
menedékházban ránk váró terített asztalt, amitől új erőre kaptunk, és bátrabban
lépkedtünk lefelé. A Hunfalvy-hágóban egy pillanatig haboztunk, felmenjünk-e a
Tengerszem-csúcsra, de végül is máskorra halasztottuk.
A menedékház alatt ismét
megmosolyogtuk a hírhedt „Szabad Tengerszem-csúcs Királyság” feliratú táblát,
és hosszasan kiélveztük a Békás-tavakra nyíló kilátást. Ezután a piros, majd a
kék jelzésen értük el a turisták tömegeitől hangos Poprádi-tavat. Nos, ennyi a
történet – valahogy így láttam ezt a napot a Tátrában a fényképezőgépem
keresőjén keresztül.
Ui: Külön köszönet magam és a család
nevében az egy személyben barát és hegyi vezető Tibornak. Máskor is mutassa meg
nekünk a Tátra szépségeit úgy, ahogy csak ő tudja… Próbálja ki Ön is…
