Laco 1995-től a Kő-pataki menedékház bérlője, előtte 16 éven át a Zamkovszky-menedékházban dolgozott. „Minden menedékháznak megvan a maga különleges varázsa. Az embernek azonban meg kell dolgoznia ezért az érzésért, máskülönben nem fog kialakulni. A menedékházból nem lehet meggazdagodni. Ellenkezőleg. Sokat fel kell áldozni saját zsebből is” – magyarázza.
Amikor a turisták este elhagyják a menedékházat, Laco elmélyed a gondolataiban. „Lenézek a völgybe, és megcsodálom ezt a fantasztikus kilátást. Ami reggel is ugyanolyan szép. Télen, mielőtt az első turisták megérkeznek, lesíelek a Lomnici-nyeregből. Mindig tele vagyok energiával. Ezt érzékelik körülöttem, a másokkal való kapcsolat során, és ez egy nagyon hatásos dopping” – fedi fel a boldog élet receptjét.
Laco Kulanga büszke arra, hogy „Tátrai embernek” tartják, ugyanakkor hozzáteszi, hogy nem ez a legfontosabb. „A Tátrában sok ember él, de én erősebben kötődöm ezekhez a hegyekhez, mint azok, akik itt születtek. Ismerek olyanokat, akik egész életüket Ótátrafüreden élték le, és soha nem voltak még a Tarajkán sem”.
Az elmúlt bő három évtized alatt tátrai teherhordóként több mint 1000 tonna anyagot vitt fel a hátán a különböző menedékházakba. Saját rekordja 151 kg a Téry-menedékházba, 139 kg a Hosszú-tavi menedékházba, 207,5 kg a Zamkovszky-menedékházba (1993-ban), valamint 176 kg a Kő-pataki menedékházba (1999-ben). Abszolút rekordnak tekinthetjük azt, hogy egy alkalommal 211 kg-os rakományt vitt le a hátán a Kő-pataki menedékházból a Start átszállóállomásra. „Nem tudom, hogy ez adottság-e vagy valami más, de soha nem voltak fizikális problémáim, kopott ízületek és hasonló gondok. Nem fordítok külön figyelmet a kiegyensúlyozott táplálkozásra, a vitaminokra vagy speciális készítményekre” – mondta nevetve az 55. születésnapján, 2004-ben.
