Régebben nagy számban éltek a Tátra legfélénkebb teremtményei a Lengyel-Tátrában, gyakran lehetett hallani a mormoták jellegzetes, sípoló hangját, leginkább a Lengyel-Öt-tó völgyéből a Halastóhoz vezető turistaúton, a Mormota-halom közelében. És most… Éppen a Miedziane-hágóról jöttem lefelé a Lengyel-Öt-tavi menedékház felé, amikor a Nagy-tó mellett egy sziklatömbön két játszadozó mormotára lettem figyelmes.
Valójában nehéz lenne megmondani, hogy ez játék volt-e, vagy valami más, mert az egyik mormota csak feküdt a sziklán, és csak néha hajtotta le a fejét. A másik viszont látszólag céltalanul forgott körülötte, úgy viselkedett, mintha csak most ébredt volna fel a hosszú, téli álmából.
Egyáltalán nem látszott rajtuk, hogy félnének az emberektől, noha tudjuk, hogy nagyon félénk állatok. A képen látható lány, kamerával a kezében néhány méterre megközelítette az élénk mozgású mormotát, miközben párja visszavonult a sziklák között ásott üregébe.
