![]() |
| Fotó: spravatanap.org |
Május második hetében a TANAP munkatársai terepkutatást végeztek a Zita nevű, 2010. április 2.-án másodikként nyomkövetővel ellátott nőstény medve téli élőhelyének környékén (az első medve, melyre nyakörvet helyeztek el 2008 októberében, egy hím volt, amely azonban a téli álom után, 2009. tavaszán elveszítette a nyakörvét). A medvére erősített nyomkövető adatai szerint a medve elhagyta téli vackát, ahol 2010. október 18. és 2011. május 8. között tartózkodott. A téli élőhely elhagyása lehetővé tette a szakemberek számára, hogy fizikai ellenőrzést végezzenek a téli élőhelyen, valamint annak környékén.
Emellett feltérképezték a barlanggal szemben lévő lejtőt is, ahol Zita a téli álmából felébredve több mint egy hétig mozgott. A terepkutatás, valamint a nyomkövető adatainak elemzése alapján arra a következtetésre jutottak, hogy Zitának a télen kölyke született. A feltételezés ellen szólt az a tény, hogy május elején Zita gyorsan maga mögött hagyta téli barlangját, és viszonylag rövid idő alatt meglepően nagy távolságot, néhány kilométer is megtett a Tátra alsóbb régiói felé. A mozgását követve azt is állapították meg, hogy az elkövetkező 5 napban nem is tért vissza téli vackához. Folyamatos, egyirányú mozgása alapján a szakemberek nehezen tudták elképzelni, hogy ezt újszülött kölyökkel meg lehessen valósítani. Mindezen szempontok alapján május hónapban feltérképezték Zita téli élőhelyének környékét, melynek során egy elpusztult medvekölyköt találtak.
![]() |
| Fotó: spravatanap.org |
A medvebocsot 1553. m tengerszint feletti magasságban találták meg, egy egészséges, bár a szélviharok által kissé megtépázott erdős területen. Érdekesség, hogy Zita téli barlangja 1566 m magasságban volt. Az elpusztult kölykön nem találtak nyilvánvaló külső sérülésnyomokat. A megtalálás helyén elvégezték az ilyenkor szükséges dokumentációt, és a test külső szemügyre vétele után megállapították, hogy az elpusztult medvebocs korához képest kicsi és sovány volt. Később kiderült, hogy testsúlya csak 1750 gramm volt. A részletesebb ellenőrzés során az orrán és a fülén kisebb sebeket találtak, amelyek azonban minden bizonnyal a bocsok közötti játék következményei lehettek. Az elpusztult medvebocs megtalálása, a testén lévő kisebb sérülések, valamint anyjának több kilométeres mozgása alapján azt feltételezik, hogy ez volt Zita utolsó kölyke, amely túlélte a telet. Később a boncolás eredménye azt mutatta, hogy a kölyöknek tüdőgyulladása volt, ennek következtében meglehetősen alultáplált, szervezete egy gramm zsírt sem tudott elraktározni.
A következő napokban 200 m-rel a kölyök megtalálási helye alatt friss medveürüléket találtak, amelyben emésztetlen alma- és zabdarabokat mutattak ki. Feltételezik, hogy az ürülék attól a hímtől maradt hátra, aki miatt Zita 2010. október közepétől 2011. május elejéig nem hagyta el élőhelyét. A medvebocs (vagy medvebocsok) halálához vezető körülmények többfélék lehetnek – betegség, késői születés, élelemhiány, az anyában a hím jelenléte miatt kialakuló stresszhelyzet (aki nem a kölyök apja), vagy több tényező együttes hatása.
A nyomkövetők korábbi adatainak ellenőrzése során 2011. március hónapban Zita élőhelyének közelében felfedeztek egy másik nőstényt is, akinek az elmúlt évben két kölyke született. Ennek a nősténynek a barlangja mindössze 300 m-re volt Zita barlangjától. Ez a felfedezés arra utal, hogy a nőstény medvék néhány hónapig képesek elviselni egy rivális jelenlétét a területükön.
A nyomkövető adatainak elemzése, valamint a helyszíni vizsgálatok legalább részben felfedik előttünk a medvebocsok életének drámai pillanatait, amely azonban továbbra is a hegyek távoli pontjain, a nyilvánosság szeme elől elrejtve zajlik.
