A www.wiecznatulaczka.pl
oldalon március elején jelent meg egy
túrabeszámoló a Kápolna-csúcsra tett nyári túráról, melyben a cikk írója
megjegyzi, hogy olyan szerencsében volt része, hogy teljesen egyedül volt fent
a csúcson. A cikk megjelenése után nagyon gyorsan érkeztek a kritikák azzal
kapcsolatban, hogy egyedül túrázni hülyeség, a sors kísértése, és egyáltalán
soha nem szabad egyedül indulni a hegyekbe, mert azzal az életünket
kockáztatjuk. De valóban így van? Hiszen a magányos túrázás nem a veszély
szinonimája! Lássuk, hogy vélekedik a blog írója, Madzia erről a témáról.
„Természetesen most
nem a téli túrákról van szó, az egészen más történet, ezen a téren (eddig)
nincs tapasztalatom, így nem is tudnék mivel érvelni. De mi a helyzet a többi
évszakkal? 2014 októberében teljesen egyedül túráztam a Tátrában, felmentem a
Kápolna-csúcsra, a Svinicára, a Vörös-hegyekre és a Giewontra naplementét
fotózni. Néhány hónappal később ugyancsak egyedül túráztam a hol derűs, hol
viharos Beszkidekben. Szereztem némi tapasztalatot, sokat gondolkodtam, és az
alábbiakban megosztanám az olvasóval az egyedül történő túrázással kapcsolatos
gondolataimat.
„Ne indulj egyedül a
hegyekbe!”. Sok helyen, pl. az internetes portálokon, fórumokon olvassuk,
szeretteinktől, túratársainktól halljuk ezt a figyelmeztetést. A túrázás
önmagában nem egy extrém hülyeség, legalábbis akkor, ha nem hagyjuk figyelmen
kívül a hegyek biztonsági kódexét. Csodáljuk viszont az olyan magányos
vándorokat, mint pl. Marek Kamiński, aki egyedül érte el a Déli-sarkot, az
egyik legismertebb lengyel hegymászót, Krzysztof Wielickit a szólóban
végrehajtott nyolcezres mászásaiért (pl. a Lhotse híres első téli megmászása), Łukasz
Supergant a Kárpátok 2200 km-es ívének egyedül történő végigjárásáért. Tapsolunk
más, jól ismert neveknek, de ha valaki ismeretlenül vállalkozik szóló túrára,
azonnal jönnek a szólóban történő túrázást elítélő, demoralizáló megjegyzések,
a hegyekben minden egyes egyedül tett lépést üldöző kritikák. Az egész úgy néz
ki, hogy az ismert emberek által nyilvánosságra hozott magányos expedíciókat
hangosan ünnepeljük, ugyanakkor a névtelen vándorok által végrehajtott túrákat
viszont hajlamosak vagyunk megbélyegezni. Azt se felejtsük el, hogy egykor a nagy
nevek is névtelen rajongók voltak, akik aztán egyszer, ugyanúgy, mint mi most, elindultak
a Beszkidek vagy a Tátra turistaútjain, és valószínűleg nem is egyszer egyedül
vágtak neki az útnak.
Persze mindig akadnak
olyanok, akik a magányos túrázókat őrülteknek, sült bolondoknak gondolják, akik
feleslegesen kockáztatják az életüket, de ezen őrülteknek tartottak egyike sem
a halált keresi a hegyekben. Mindenki, aki a hegyekbe indul, az életet keresi.
Ahol annak sűrített változatát találják.
Ha nem vagyunk
biztosak benne, hogy az egyedül történő túrázás tetszene-e nekünk, nézzük meg a
téma pozitív és negatív oldalát, előnyeit és hátrányait.”
A folytatásban: Az
egyedül túrázás negatívumai
