Valaha régen két bátor szlovák utazó elindult a hegyekbe, és elkezdte számolni a csúcsokat: ta 1, ta 2, ta try. A legenda szerint így keletkezett a Tatry elnevezés. Szellemesen talán így lehetne kezdeni ezt a Tátra történelmével foglalkozó összefoglalót. A tények viszont azt mondják, hogy a világ legkisebb terjedelmű magashegységének neve az ősi szláv Tritri szóból származik, amelynek jelentése kő- és sziklacsúcsok. A Magas-Tátra Szlovákiában 260 km2 területet foglal el, és mindazt kínálja az ide látogatóknak, melyet egy magashegység kínálhat, de természetesen kicsiben.
Sokan szinte semmit nem tudnak a Tátra történelméről, ettől függetlenül Szlovákia legmagasabb hegyeinek történelme igen gazdag. Kezdjük az elején. Kb. 200 millió évvel ezelőtt a Tátra egy sziget volt, melyet minden oldalról tengerek vettek körül. Ebben a tengerben élt egy 2,5 méter hosszúságú dinoszaurusz, ennek bizonyítékát 1977-ben sikerült megtalálniuk a geológusoknak. A tátrai dinoszaurusz maradványait a Szlovák Nemzeti Múzeum paleontológiai kiállításán lehet megtekinteni Pozsonyban. A tátrai tavak úgy alakultak ki, hogy az olvadó gleccserek vízzel töltötték fel a terep mélyedéseit. A Tátra rendkívül gazdag ásványi- és gyógyforrásokban, melyeknek az emberek korábban varázserőt tulajdonítottak.
A Tátra alatti települések kialakulása a távoli múltban kezdődött. A legkorábbi ismert neandervölgyi ember 120 ezer évvel ezelőtt élt a Tátra alatt, egy termálforrás közelében. Ez az ősember a Gánóc (Gánovce) melletti termálforrás mellett élte mindennapjait, feltételezhetően a forrásból szivárgó mérgező gázok miatt belefulladt a forrás vizébe. A gánóci ősember maradványai egy prágai múzeumban látható, maradványainak másolatai a poprádi Tátraalji Múzeumban vannak kiállítva.
Az emberek még a középkorban is féltek behatolni a Tátra erdőségeibe, ijesztő történeteke keringtek a sziklák barlangjaiban élő sárkányokról és más szörnyekről. De természetesen akadt néhány bátor vállalkozó, akik egyre közelebb merészkedtek a Tátra természeti képződményeihez, és megismerték annak szépségeit. Ezek elsősorban orvvadászok és kincskeresők voltak, majd később hozzájuk csatlakozott az akkor értelmiségi réteg néhány képviselője, főleg a papok és a tanítók. A Tátra sűrű erdői menedéket nyújtottak a rablóknak, a szökött bűnözőknek, a csempészeknek és a bujdosó jobbágyoknak is. Sokan még ma is azt gondolják, hogy a Tátrában rejtett el hatalmas kincseket az ismert felvidéki betyár, Juraj Jánošík.
A Tátra, mint turistacélpont felfedezését egy bátor asszonynak köszönhetjük. A XVI. században, mint I. (Öreg) Zsigmond lengyel király törvénytelen leánya, a késmárki várba érkezett Laszky Beáta. A lenyűgözően szép és hihetetlenül gazdag nőt Laszky Albert késmárki várkapitány feleségül vette, így került Késmárkra, ahol már az első napon lenyűgözte a Tátra szépsége. Hamarosan úgy döntött, hogy közelebbről is szeretné megismerni. Több városlakó kíséretében elindult a hegyekbe, és el is jutottak egészen a Késmárki-Zöld-tóig. Ez a kirándulás azonban végzetessé vált számára, mert bár épségben visszatért az útról, kapzsi férjének ez jó ürügyet szolgáltatott arra, hogy megszabaduljon tőle. Miután férje nélkül indult útnak, az akkori szigorú erkölcsi normák szerint ez asszonyi engedetlenségnek minősült. Ez megfelelő indokot szolgáltatott arra, hogy feleségét – akinek csak a vagyonát akarta megszerezni – a késmárki vár legmagasabb tornyába zárja. A szerencsétlen asszony 6 hosszú évet töltött bezárva, miközben csak egy kis ablakon láthatta álmai hegyeit, a Tátrát. Férje ekkor eladósodott, így kénytelen volt eladni a késmárki várat. Az új tulajdonos talált rá az addigra megtébolyodott asszonyra, Kassára szállíttatta, ahol a „Tátra első turistája” hamarosan meghalt. Ez a bátor asszony nyitotta meg az utat számunkra a tátrai természet azóta is számtalanszor megcsodált világába.
Az emberek többségét elvarázsolja a gyalogos túrázás, de ehhez szükség volt a túraútvonalak kiépítésére, valamint korábban a hegyi vezetőkre is. Ezt a tevékenységet elsőként a Magyarországi Kárpátegyesület, mint az ország első turista egyesülete keretei között folytatták. Később a turizmus fejlődése menedékházak építésére ösztönözte a hegységben tevékenykedő turista egyesületeket. Ez azonban már egy másik történet…
