A magashegyi turistautakon gyakran látunk az út mentén
egymásra rakott, kisebb-nagyobb kövekből felépített kőrakásokat. Mit
jelképeznek ezek? Van valami jelentésük, vagy csak véletlenül vannak éppen ott?
A kőhalmok építésének hagyománya nagyon régi, de nem csak a Magas-Tátrában,
hanem szinte a világ valamennyi magashegységében. Napjainkban nagyon
különbözően értelmezik ezeknek a kőhalmoknak a helyét, és nem lehet
egyértelműen meghatározni a kőrakások célját. Vannak, akik a kőrakás tetejére,
vagy a tetején lévő nagyobb kőre helyezett kisebb kővel azt a jelképes üzenetet
szeretnék hátrahagyni, hogy ott jártak. Ezt pozitívan is értelmezhetjük, főleg
az általánosságban is megkérdőjelezhető graffitikkal szemben. Mások azokon a
helyeken építenek kőrakást, ahol meghalt egy ismerősük. Megint mások egyfajta imádságként
kezelik – mint egy szimbolikus, de a valódinál tartósabb gyertyagyújtás.
A Himalájában túrázók a sztúpák mintájára egyszerű vallási
építményként emelnek kőrakásokat. Megint mások azt szeretnék, hogy a szeméten
kívül maradjon utánuk valami, ami akár esztétikusnak is nevezhető. Érdekes
legenda kapcsolódik a kőhalmokhoz a norvég hegyekben. A legenda szerint ezek a
kőrakások kővé vált trollok, akik a felkelő nap első sugarainak megjelenése
előtt nem tudtak visszatérni hazájukba.
A kőhalmok eredeti, hagyományos funkciója azonban teljesen
más: céljuk, hogy rossz látási viszonyok között, illetve ott is mutassák az
utat ott, ahol nem látható a jelzés. Nagyon fontosak ezek a halmok az olyan
terepen, ahol nincs jelzett turistaút. A turistatérképek a kőhalmokkal jelzett
útvonalakat a legtöbb esetben jelöletlen útvonalként tüntetik fel. Az Alpokban
és a Pireneusokban a kőhalmok sok helyen a mai napig az egyetlen útjelzőnek
számítanak.
Ettől függetlenül azonban mindenki, aki a hegyekben egy kis
miszticizmust keres, úgy gondolja azonban, hogy ezeknek a halmoknak mélyebb
jelentése van. A veszély azonban éppen abban rejlik, hogy a kőhalmok
értelmezése rendkívül eltérő. Azok, akik a „Kőemberekkel” jelzett utat
fenntartás nélkül útjelzésnek fogadják el, erősen csalódni fognak. A
véletlenszerűen felépített kőrakások sokszor nem az útvonal megjelölésének
szándékával épültek, ez félrevezető lehet, a kőrakás sokszor két vagy még több
irányba, és sokszor sajnos tévútra vezethet.
Egyes turisták azon a véleményen vannak, hogy néhány
útvonalat nem is kellene jelezni, elegendő lenne kőrakásokkal jelölni. Ezeket
az útvonalakat azonban a hétköznapi turisták nem használhatnák, csak olyanok,
akik néhány jelből (pl. kőrakások) is eligazodnak a terepen. Napjainkban
korlátozás nélkül bárki építhet kőrakásokat a Tátrában, melynek területe
annyira kicsi, hogy a véletlenszerűen összerakott kőhalmok az útvonal jelzése
helyett egész labirintust alkotnak.
