A Tátra főgerince (szlovákul Hlavný hrebeň Tatier, lengyelül
Grań Tatr, németül Hauptgrat der Tatra) a Liptóhutai-nyeregtől (Hutianske
sedlo) a Zári-szorosig (Sedlo pod Príslopom) húzódik, bejárása komoly hegymászó
teljesítménynek számít még kedvező időjárási körülmények között is.
A főgerinc három fő
részre osztható:
1.) A Liptói-Tátra főgerince a Liptóhutai-nyeregtől
(Hutianske sedlo / Huciańska Przełęcz) a Liliom-hágóig (Ľaliové sedlo /
Liliowe).
2.) A Magas-Tátra főgerince a Liliom-hágótól (Ľaliové sedlo
/ Liliowe) a Kopa-hágóig (Kopské sedlo / Przełęcz pod Kopą).
3.) A Bélai-Tátra főgerincének egy része a Kopa-hágótól
(Kopské sedlo / Przełęcz pod Kopą) a Bolond Gerőn (Hlúpy / Szalony Wierch) és a
Siratón (Ždiarska vidla / Płaczliwa skała) át a Holló-kőre (Havran / Hawrań),
majd a Zári-szorosig (Sedlo pod Príslopom / Zdziarska Przełęcz).
A harmadik szakasz csak részben azonos a Bélai-Tátra
főgerincével, amely a Sarok-hegyen és a Murányon át a Kobold-hegyig húzódik.
A Tátra főgerincének hossza kb. 75 km, ebből a Liptói-Tátra
42 km, a Magas-Tátra 26 km, a Bélai-Tátra 7 km.
A főgerinc
legmagasabb csúcsai:
A Liptói-Tátrában: Bánya-hegy (Baníkov / Banówka, 2178 m),
Ék-hegy (Klín / Starorobociański Wierch, 2176 m).
A Magas-Tátrában: Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs (Zadný
Gerlachovský štít / Zadni Gerlach, 2616 m), Jég-völgyi-csúcs (Ľadový štít / Lodowy
Szczyt, 2630 m).
A Bélai-Tátrában: Holló-kő (Havran / Hawrań, 2154 m).
A Magas-Tátra főgerincének első magyar megmászása:
1971. augusztus 7-16. (7 mászónap, 72 óra tiszta mászási idő) alpesi stílusban,
völgycsoport nélkül, a Liliom-hágó – Kopa-hágó útvonalon Kisvári János és
Neidenbach Ákos. Két depójuk volt, a Hunfalvy-hágóban és a Lengyel-nyeregben.
Napi 12 órát másztak, egy napon esett az eső, egy napon pedig szitált. A
legnagyobb problémát a vízhiány okozta, a vízért mélyen le kellett menni a
gerincről. Egy kivétellel a gerincen bivakoltak, minden csúcson és tornyon
áthaladtak.
„Hegymászó Híradó, 1973/3. szám, 38-44. o.
Augusztus 7-én érkeztek Poprád-Felkára.
Augusztus 8-án depók elhelyezése, Neidenbach Ákos a
Hunfalvy-hágóba, Kisvári János a Lengyel-nyeregbe.
9-én Poprádi-tavi villamos megálló – Kapor-hágó –
Liliom-hágó. Délután 4-kor indulás, Svinica, bivak.
10-én Hincói-hágó.
11-én ködös idő, a Menguszfalvi-csúcsok után többször eső.
Estére Tengerszem-csúcs (Hunfalvy-hágó).
12-én hajnalban szitáló eső, estére Jeges-tavi-csúcs.
13-án jó idő, elérik a Lengyel-nyerget.
14-én ragyogó idő, elérik a Vörös-padot, bivak a …-tónál.
15-én szép teljesítménnyel este 17:55-kor elérik a
Kopa-hágót. Bivak a Késmárki menedékháznál.
Augusztus 16-án esőben le Tátralomnicra, majd hazautazás.”
A Magas-Tátra főgerincének első magyar expedíciós
megmászása: 1978. szeptember 1-16-ig 18 tagú magyar expedíció a Kopa-hágó –
Liliom-hágó útvonalon, Neidenbach Ákos vezetésével. Az 5 tagú gerinccsapat
tagjai Balaton Zoltán, Berényi Ferenc, Halmi Péter, Neidenbach Ákos, Singer
János. 15 nap alatt a gerinccsapat öt hegymászója váltotta egymást, a többiek
elkészítették az éjjeli tábort, felhozták az élelmet, a gerinccsapatot meleg
étellel várták. A gerinccsapat lényegében teher nélkül mászott, átlagban napi
11 órát. Az időjárás nem volt kedvező, a rendkívül rossz, csaknem téli
körülmények, a havas-jeges gerinc miatt csak 8 nap volt alkalmas a mászásra. A
gerinccsapat egyetlen tagja sem mászta végig a teljes főgerincet, melyből csak
a Hátsó-Barátot hagyták ki. A legtöbbet, a főgerinc mintegy 75 %-át Neidenbach
Ákos mászott.
A Magas-Tátra főgerincének első magyar téli megmászása:
1983. március 13-21. (7 mászónap) a Kopa-hágó – Liliom-hágó útvonalon, alpesi
stílusban, völgycsoport nélkül Dékány Péter, Fodor Zoltán, Vörös László. Jankovics
László és Szendrő Szabolcs az első mászónapon feladta. Nem volt depójuk és
segédcsapatuk. Az első napon a kedvező hóviszonyoknak köszönhetően eljutottak a
Kopa-hágótól a Felső-Jégvölgyi-csorbáig. Nyolcszor bivakoltak a gerincen,
március 19-én a nagy köd miatt egy napot vesztegeltek a
Középső-Menguszfalvi-csúcs déli oldalán. A hátizsákok tömege kezdetben 20 kg
volt, egy sátrat vittek magukkal. Az élelmiszerük kevésnek bizonyult, utolsó
napra már csak három szelet szalámi és két kalciumtabletta maradt.
A Krakówia gyorsvonattal utaztak ki, ami este indult, hajnal
fél 5-re Poprádon voltak, Dékány Péter írása szerint pénteken már a
Zöld-tavi-házban aludtak.
11. péntek. Viharos szélben, sűrű, vizes hóesésben felmentek
a Zöld-tavi menedékházba. Csak egy éjszakára kaptak szállást.
12. szombat. Reggel az idő változatlan, átballagtak a
Késmárki menedékház romjaihoz. Egy épen maradt szobából kilapátolták a havat.
Estére elállt a szél.
13. vasárnap. Felhőtlen idő. Hétkor indultak (öten csatolták
a hágóvasat), 7:30-ra Kopa-hágó.
Délben a Vörös-tavi-csúcs oldalában. „Laci és Zoli lemaradnak”, a Zöld-tavi-csúcs
gerincéről látták őket utoljára (helyesen: Laci és Szabi maradtak le). Szendrő
Szabolcs szerint „Jankovics László nem érezte jól magát sem egészségileg, sem
pedig mentálisan, mivel kötél nélkül másztak.” Kötélereszkedés a
Jég-völgyi-csorba előtt (Fekete-tavi-őrtorony). A Hó-csúcsról ismét ereszkedés.
Este hatra Felső-Jégvölgyi-csorba, sátrazás. Éjjel enyhe idő.
14. hétfő. Kánikula a Kis-nyereg-hágóban. Jurzycza-fog,
Hegyes-torony. Sötétben értek fel a Varangyos-tavi-csúcsra, majdnem éjfél, mire
mindennel készen voltak. A felszerelés szakadozik. Éjjel erős szél.
15. kedd. Egész nap szél, de tiszta az idő és jó a hó. 16:30-ra
Litvor-hágó. Sátrazás 100 m-rel a hágó alatt.
16. szerda. Csöndes, fátyolfelhős idő. „Figyelmetlenségből”
átharántolták a Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs északi falát a
Keleti-Batizfalvi-csorbáig. A Batizfalvi-csúcs gerincén térdig, érő, puha hó (kötél
nélkül másztak!). A cipők végleg átáztak. Esteledik, mire a Jeges-tavi-csúcson
átkeltek. Sátrazás a Keleti-Vaskapu-csúcs alatt.
17. csütörtök. Zoli hágóvasa a Ruman-csúcson eltört, de
megjavították. A Kis-Ganek délnyugati fala alatt kis vízesés, teleihatták
magukat. Estére elérték a Hunfalvy-hágót.
18. péntek. A Simon-torony izgalmas, az első meredek
felszökést északról kerülték. Ökör-hát-torony, kellemes napsütés. Este a
Középső-Menguszfalvi-csúcs oldalában (terv a Csubrina lett volna). Éjjel szél,
köd, nedves hóesés.
19. szombat. Hiába keltek szokás szerint 5:30-kor, délre
világossá vált, hogy a nedves, ködös hóesés miatt nem lehetett elindulni. A gáz
és ennivaló a végét járta.
20. vasárnap. Hajnalban ismét esett, de reggel már lehetett
indulni. A Nagy-Menguszfalvi-csúcs déli padján mentek. Ködben néha tévelyegtek.
A Bálint-csúcs gerince ismét éles, de most „ónos eső” esett. Estére a Swinica
oldalába jutottak, a sötét miatt nem mentek tovább.
21. hétfő. Szép idő. 7:30-kor, háromnegyed órányi gyaloglás
után elérték Liliom-hágót.
Forrás: Magyar Turista és Hegyisport Enciklopédia; Adam
Piechowski: A Tátra főgerince; http://komarnicki.hu
