A Nagy-Tarpataki-völgy felső részében, a Tar-pataki-hát mögött található a sűrűn látogatott Hosszú-tavi menedékház (Zbojnícka chata).
Hirdetés
A Nagy-Tarpataki-völgy felső részében, a Tar-pataki-hát mögött található a sűrűn látogatott Hosszú-tavi menedékház. A ház kitűnő kiindulópontja a hegymászóknak, a síalpinistáknak, és kedvelt célpontja azoknak a túrázóknak, akik a menedékházig, esetleg a közelben található magashegyi hágókon át egy másik völgyből ide, vagy innen egy másik völgybe indulnak. Az egész évben nyitva tartó menedékházhoz Ótátrafüredről a Tarajkára vezető zöld jelzésen indulhatunk, onnan a Rainer-kunyhó melletti elágazásig a piros jelzésen, az elágazástól tovább pedig már a kék jelzésen mehetünk, egészen a menedékházig. A túra közepes nehézségű, de akár átlagos kondícióval rendelkező kisgyermekes családok is belevághatnak. A túra átlagos menetideje 3 óra 15 perc.
A menedékház megközelítése
Ezen kívül elérhető a menedékház a Lengyel-nyeregről is, ahonnan előbb a zöld, majd a Rovátkán át a menedékházig vezető kék jelzésen juthatunk el ide. A Téry-menedékháztól a Vörös-torony-hágón át vezető sárga jelzésű turistaúton érhetjük el a menedékházat, ez az útvonal azonban a Rovátkán át vezető kék jelzéshez hasonlóan november 1. és június 15. között nem látogatható. A Vörös-torony-hágón át vezető, immár kétirányú útvonal a Tátra legnépszerűbb hágótúrái közé tartozik. Minden évben több száz turista közlekedik ezen a Kis-Tarpataki-völgyből a Nagy-Tarpataki-völgybe vezető útvonalon, és látogatja meg túrája során a menedékházat. Ennek a túrának a menetideje több mint 7 óra.
A menedékház története
A menedékház története 1907-ben kezdődött, amikor a Nagy-Tarpataki-völgy középső részén, a Testvér-tavaknak is helyt adó Vadorzó-lapályon, 1960 méter magasságban felépült az első menház. Az egyszerű, enyhén ferde tetővel fedett kőépületet 1910-ben bocsátották a turisták rendelkezésére.
A Nagy-Tarpataki-völgy látogatottsága a Tarajkára közlekedő sikló átadása, majd a völgybe vezető turistaút kiépítése után kezdett növekedni. Később a turistautat tovább folytatták, ennek is köszönhetően a menedékház egyre népszerűbb lett a turisták körében. 1924-ben a Csehszlovák Turisták Klubja kapta meg a ház kezelését, amely szinte azonnal hozzálátott a ház bővítéséhez és átépítéshez. Az építkezés során a házhoz egy fedett verandát, valamint egy újabb helyiséget csatoltak, teljes kapacitása ekkor 20 ágy volt. A ház első gondnoka 1929-1939 között a turisták körében roppant népszerű Palkovics Dezső volt, akit a kor turistairodalmában is gyakran emlegettek. 1933-ig a menedékházat eredeti rendeltetése, vagy talán fekvése alapján „Vadászház”-nak nevezték, mint „Menedékház a Hosszú-tó felett”, vagy mint „KČST menedékház a Nagy-Tarpataki-völgyben”. A lengyel turisták a nem túl barátságos hajlékot „Trupiarnia” néven emlegették, ami annyit tesz, mint hullaház. Honnan kapta akkor a ház a ma használt, szó szerinti fordításban Rabló menedékház elnevezését? Ezt a nevet egykori gondnokának, Peter Tomčíknak köszönheti, aki egy álmatlanul a házban eltöltött téli éjszakát követően azt mondta, hogy ez a ház csak törvényen kívülieknek (átvitt értelemben a rablóknak) szolgálhat menedékül. A gondnok barátaival együtt a völgyből visszatérve útjelző táblát állított a Zerge szálló közelében, „Zbojnícka chata” (Rabló menedékház) felirattal. A gondnok egyik barátja szerint ugyanakkor a menedékházat a Buchholtz-tavakról (szlovákul Zbojnícke plesá – a fordító) nevezték el. Bármi is az igazság, az új név rövid idő alatt meghonosodott.
A menedékház 1933-ig a téli szezonban zárva tartott. Ez csak a KČST azon erőfeszítéseinek eredményeként változott meg, amelyeket a turista egyesület a téli turizmus népszerűsítése, egyúttal a vandalizmus megelőzése érdekében tett, melynek a menedékház minden évben áldozatául esett. 1936-ban újabb rekonstrukció következett, ekkor kiszolgáló helyiségeket építettek a házhoz. A menedékház a II. világháború idején a megszállt Lengyelországból menekülő lengyelek ideiglenes búvóhelyeként működött, majd a háború után, 1948-ban újabb átépítés következett.
Az ekkor teljesen újjáépített menedékház 1998. június közepén leégett. Szerencsére a jelenlévő személyzet és az egyetlen lengyel turista időben el tudta hagyni a házat, ennek köszönhetően személyi sérülés nem történt. Már másnap elkezdték szervezni a ház újjáépítését, ez azonban nem ment könnyen, ugyanis a biztosítás nem fedezte az újjáépítés költségeit. Segítőkész embereknek, vállalkozásoknak és állami hozzájárulásnak köszönhetően azonban kevesebb, mint egy hónap alatt felállítottak egy ideiglenes, fából készül kunyhót a ház közelében. Egy évvel később megkezdődött az új menedékház felépítése. Az újjáépítésben a hagyományos Sherpa Rally teherhordóverseny is részt vállalt, abban az évben ugyanis a versenyzők az építkezéshez szükséges anyagokkal a hátukon versenyeztek a Tarajkáról a menedékházig zajló versenyen. 1999 végén a menedékház ismét üzemelt, de a hivatalos megnyitóra csak 2001 októberében került sor. Az új menedékház a régi ház alapjaira épült, ezért alaprajza nem változott. Hatékony elrendezésének köszönhetően azonban a menedékház megnagyobbított étkezője több természetes fényhez jutott. A dupla üvegezésű déli falnak köszönhetően új légfűtési rendszer kezdte meg működését. A menedékház energiaellátását benzinmotoros aggregátorral, szélgenerátorral és napelemekkel biztosítják.
Jelenleg a menedékház 16 ággyal, az étkezőben pedig 48 ülőhellyel rendelkezik. A ház a Hegyi Mentőszolgálat (HZS) állomása is, a menedékház ellátását hegyi teherhordókkal oldják meg. A felüdülést és kikapcsolódást keresőknek a két legismertebb és legnépszerűbb hágótúra útvonalán, a festőien szép Nagy-Tarpataki-völgyben található Hosszú-tavi menedékház ideális úti cél, ahol barátságos légkör várja az arra járókat.
