|
Tálak-vízesés |
A Szlovák
Paradicsomban a mészkő alapzaton a természeti erők páratlanul szép tájat hoztak
létre. A hegység jellemzői a szurdoknak nevezett, különösen mély és szűk sziklás
völgyek, melyekben a patakok számos zuhatagot és vízesést képezve folynak
végig. A Szlovák Paradicsomot ezeknek a szurdokoknak a viszonylag kis területen
fellelhető nagy koncentrációja teszi a Felvidék egyik gyöngyszemévé. A Suchá
Belá-szurdok a leglátogatottabb, ezért a legnépszerűbb szurdok a Szlovák
Paradicsomban.
Ezt a kitüntető címet az 1976-ot követő időszakban a Kyseľ-völgy
szurdokától vette át, miután ebben a korábban népszerű völgyben 1976-ban hatalmas
tűzvész pusztított. A látogatók biztonságára való tekintettel a Kyseľ-völgy
azóta is zárva van, a Suchá-Belá-szurdok viszont minden az év napján várja a
látnivalókra éhes turisták rohamát.
A Suchá
Belá népszerűségét két dolognak köszönheti: fekvésének és szépségének. Amint
leállítjuk autónkat a turistaközpont parkolójában, gyakorlatilag néhány perc
múlva már be is léphetünk a szurdokba. Ami a megjelenését illeti, ez az egyik
legreprezentatívabb szurdok az egész hegységben, mert itt szinte minden
képződmény megtalálható, ami a karszthegységeket jellemzi. A Suchá Belá végigjárásával
gyakorlatilag mindent láthatunk, ami jellemzi a Szlovák Paradicsom
szurdokvölgyeit. A víz sok évezredes munkájának köszönhetően alakultak ki ezek
a szurdokok, az eróziós tevékenység következtében pedig az ezekre jellemző
zuhatagok és a vízesések.
A
szurdokba vezető zöld jelzés Káposztafalva közelében, az Erdőalja nevű
turistaközpontban kezdődik, 550 méter tengerszint feletti magasságban. A
kemping közelében nemsokára belépünk a Suchá Belá-patak erdős szurdokvölgyébe.
A szurdok nevének (Suchá Belá magyarul azt jelenti, Száraz-Béla-patak) alapja
az a tény, hogy a patak helyenként eltűnik a patakmederben, és a felszín alatt
folyik tovább, majd néhány méterrel távolabb ismét megjelenik.
|
Szűkület |
Eleinte a
völgy meglepően széles, de aztán fokozatosan szűkül, amíg el nem érjük az első,
30 méter magasságból érkező sziklás vízesést, amely a Tálak-vízesés nevet
viseli. Az első ismert turisták 1900-ban pillantották meg azt a vízesést,
vagyis több mint 100 évvel ezelőtt… 1957-ben a Hegyi Mentőszolgálat (HZS)
munkatársai technikai segédeszközökkel (fémlétrák, hidak, hágcsók, láncok)
szerelték fel a vízesést. Ezek teszik lehetővé, hogy a látogatók a patak mentén
biztonságosan átjussanak ezen a gyönyörű vízesésen, hiszen korábban a vízesést
az erdőben kellett megkerülni. A vízesés nevét azoknak a hatalmas, tál formájú
mélyedéseknek köszönheti, amelyeket a lezúduló víz ereje hozott létre a
sziklában. Ezek a mélyedések a folyamatosan lezúduló víz több ezer éves munkája
következtében jöttek létre. Kialakulásukhoz hozzájárulnak azok a vízben
sodródó, apró, éles mészkőkavicsok, amelyek körbe-körbe forognak a medencékben,
folyamatosan koptatva annak felszínét.
A
Tálak-vízeséseket elhagyva hamarosan megérkezünk a szurdok legszűkebb részéhez –
melynek neve egyszerűen csak Szűkület –, ahol a sziklafalak annyira
megközelítik egymást, hogy mindössze egy méter szélességű áthaladási
lehetőséget biztosítanak. Miután átjutunk ezen a szuggesztív hatású természeti
képződményen, a következő érdekes vízesés, a majdnem 13 méter magas Ablakos-vízesés
alatt állunk. Elnevezése a vízesés tetején található sziklaablakra utal, ahol a
turistaút magán a sziklaablakon vezet keresztül. Ekkor az egész szurdok
központi részén, a leginkább lenyűgöző természeti képződményeken haladunk át.
|
Lépcsős-vízesés |
Hamarosan
egy újabb, csaknem 9 méter magas vízeséshez érkezünk. Ez a Teknős-vízesés, nevét
onnan kapta, hogy itt a folyamatosan dolgozó víz a hosszú évezredek alatt
teknőszerű mélyedést vájt a sziklafalba. Ezt a rendkívüli természeti jelenséget
elhagyva, egy oldalvölgyben megcsodálhatjuk a 8 méter magas Oldalsó-vízesést, amely
télen mutatja meg valódi szépségét, amikor varázslatos jégtakaró borítja. Sajnos
a tél törékeny szépségeit, a vízeséseken kialakuló magával ragadó
jégformációkat kemény fagyok idején hágóvas, jégcsákány, jégcsavar koptatja.
Bár a jégmászás hivatalosan megengedett, ez a tevékenység sokak számára mégis
zavaró. Nem érthető ez a szabályozás, hiszen elvileg a Nemzeti Természetvédelmi
Terület – mint pl. a Suchá Belá-szudrok – a legmagasabb szintű védettséget
jelenti a Nemzeti Parkban. Sokunkat zavar is ez az engedékenység, hiszen a
jégmászók tevékenységükkel tönkreteszik a fantasztikus jégképződményeket, emellett
zavarják azt a végtelen csendet, ami a fagyos időszakban a szurdokban
uralkodik.
Az
Oldalsó-vízesés után a szurdok még egyszer összeszűkül, és létrehozza a majdnem
9 méter magas Lépcsős-vízesést. Ezt magunk mögött hagyva a völgy keresztmetszete
kitágul. A turistaút az erdőben meredeken emelkedik egészen a Glatz-útig, ahol
959 méter magasságban ér véget. A nagyjából 2 óra alatt a kb. 3,8 km hosszúságú
úton 409 méter szintkülönbséget gyűrtünk le.
A Suchá
Belá az a szurdok, amelyet legalább egyszer mindenkinek látnia kell. Mint
minden szurdokban, az év bármely szakában találunk itt valami látnivalót. És ha
nagy ritkán előfordul, hogy egyedül vagyunk a szurdokban (ez főleg téli
hétköznapokon lehetséges), akkor akár zergékkel is találkozhatunk túránk során.
Nyáron ez kevésbé valószínű, hiszen szép nyári napokon akár több mint 1000
ember is elindulhat a Suchá Belá-szurdokba, ezáltal forgalmi dugók, a létrák
alatt pedig hosszas sorban állás alakulhat ki.