![]() |
| Nagy Tarpatak völgye a Tátrában |
A Sáros
vármegyében található Kisszebenben született az egyik legnevesebb magyar festő,
Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919). Ifjúkorában gyógyszerészsegéd volt Iglón,
és csak viszonylag későn, negyvenes éveiben, a természet tanulmányozása révén
érett festővé. Ifjúkorának nagy élménye volt a Tátra – itt gyógyult fel
egyetemistaként szerzett betegségéből, itt érte az isteni megvilágosodás, s itt
kezdett el rajzolni is. Amikor 1880. október 13-án egy mitikus belső hang a
festőpályára kényszerítette, már a megalkotandó nagy mű igézetében élt.
Keleti
Gusztávnak címzett, 1881. február 3-án keltezett levelében megírta, hogy
megpróbálta lerajzolni a Tátrát, és ekkor körvonalazódott benne, hogy minek a
megfestésére hivatott: „...legközelebb szeretném a Kárpátok hosszú láncát
papírra tenni, de úgy, hogy ragyogjon a hó s minden sziklafolt határozott
kifejezéssel is bírjon, mint ez a reggeli órákban a napsugarak általi
megvilágításnál látható, s ha már az ecset is oly hűséggel szolgálna, mint a
rajzón kezemben, akkor tán első teendőmnek ismerném a magas Tátrát virradatkor –
amikor is néha-néha gyönyörű rózsaszínbe tűnnek fel, s ilyenkor a sziklacsoport
valóban dísze hazánknak – lefesteni.”
Csontváry
eredendően vonzódott a természet monstrumaihoz. Magas hegyek, félelmetes
vízesések, tüzes vulkánok igézték meg képzeletét. 1900-tól kezdve mind többször
kereste fel a Tátrát, 1902 nyarát is a Magas Tátrában töltötte: „...A nyarat a
Magas-Tátrában töltöttem, s a Tarajkán, a Szilágyi Dezső emléknél állapodtam
meg. Innen gyönyörködtem a nagy tarpataki vízesésben, a Lomnici csúcs és
társainak büszkeségében; a középormon levő eleven sziklák világítása és a
mélységnek kifejezhetetlen távlata hatott rám”. 1903 nyarán ismét a Tátrában
járt: „…kiszépítem az első rajzot, a Tarajkáról nézve a nagy vízesést;
háttérben az összes ormokkal s a kiálló sziklákkal, de az egyméteres rajz nem
elégített ki”. Keserűen meg kellett állapítania, hogy „…a nagy, monumentális
feladatra még gyenge voltam”.
A XX.
század első évtizedében hatalmas méretű képek sorát festette, mint pl. az expresszív,
energiáktól feszülő „Nagy Tarpatak völgye a Tátrában” című festményt, melyet 1904-ben
kezdett el festeni, majd a következő évben, egy keleti utazást követően
fejezett be. A monumentális kép megfestése előtt Csontváry hosszasan
tanulmányozta a völgy környezetét, éveken keresztül több alkalommal felkereste
a völgyet, és minden esetben lenyűgözve állt a természet eme szépsége előtt. Csapongó
stílusban megírt Önéletrajzában így ír erről: „… csak figyeltem és bámultam a
természet monumentális szépségét, a hangulat csendes mély ütemét, a gyönyörnek
a legszebb természet zenéjét.”. Végül annyira beleivódott emlékezetébe a völgy
képe, hogy vázlatok nélkül, egyből nagy vászonra festette meg. A 236 x 400 cm
nagyságú olajfestmény ma a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van.
