A Sas út a maga nemében egyedülálló a Tátrában. Igen merész nyomvonalon vezet, többnyire a Tátra egyik oldalgerincének oldalában, amely a főgerincből a Svinica csúcsán elágazva a Wołoszyn-hát és a Koszysta-csoport irányába tart. A Sas út végpontjai a Zawrat-hágó és a Kereszt-nyereg. A turistaút a Zawrattól (részben a gerincen, nagyobb részben azonban a falak alatt) a Kis-Zerge-hegy, Fagyott-tavi-csorba, Zerge-hegy, Gránát-csúcsok, Buczyna-tornyok-gerince érintésével jut el a Kereszt-nyeregig.
Láncok, sziklahágcsók, létrák
Az útvonal néhány szakasza hasonlít a via ferratás utakhoz, amelyek beépített drótkötelek segítségével igyekeznek megkönnyíteni a magasság leküzdését. A Sas út esetében hosszú szakaszokon láncok, hágcsók, illetve létrák beépítésével könnyítették meg az út építői a turisták dolgát. Az útvonal bejárása során végig nagy figyelemre van szükség, a Sas út egyes szakaszait még nyáron is hó boríthatja. A meglehetősen nagy kockázat ellenére a Sas út bárki számára hozzáférhető, hegyivezető és biztosító eszközök nélkül saját kockázatára bárki végigjárhatja.
A Sas út története 1901-ben kezdődött, amikor Franciszek Henryk Nowicki, a neves költő és hegymászó a Tátra Egyesületnek bemutatta egy, a Mickiewicz-vízeséseket a Svinicával összekötő ösvény terveit (nevét ma a Buczyna-taraj és a Budz-tű között található Nowicki-csorba viseli). A kezdeményezést elfogadva 1903 és 1906 között néhány gorál hegyivezető segítségével, Walenty Gadowski lelkész irányításával elvégezték a munka jelentős részét. Eredetileg az ösvény a Wołoszyn-háton keresztül a Wołoszyn-tisztásig tovább folytatódott keleti irányban, ezt a részt azonban 1932-ben lezárták a turisták előtt. 1911-ben fejezték be a munkákat, amikor befejezték a Sas út elhagyását lehetővé tevő, a hegygerinc oldalában vezető útvonalak kiépítését. Ezeken keresztül rövidebb idő alatt elhagyhatjuk a Sas utat akkor, ha pl. hirtelen elromlik az időjárás.
Korábban a legnehezebbnek tartott tátrai turistautat főleg hegymászók látogatták, napjainkban azonban egyre inkább a „hétköznapi” turisták célpontjává válik. Közülük sajnos sokan nem rendelkeznek a Sas út nehézségeihez megfelelő magashegyi tapasztalattal, felkészültséggel, néha elképzelésük sincs az útról, emiatt aztán gyakran történik tragikus baleset. A Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat (TOPR) statisztikái szerint a Sas út megnyitása óta eltelt több mint 100 évben több halálos végű baleset történt itt (100-nál is több), mint a Lengyel-Tátra bármely más részén. Ezek oka egyrészt az út nehézsége, másrészt viszont az ide érkező turisták mind nagyobb száma. A halálos balesetek száma az itt előforduló összes balesetet figyelembe véve is viszonylag magas.
A Sas út végigjárása
A Sas utat a technikai és tájékozódási nehézségek, a változékony hegyi időjárás miatt kevesen járják végig egyhuzamban, annak ellenére, hogy a 4,5 km hosszúságú útvonal végigjárásához – pihenőidők nélkül – 6-7 óra szükséges. Ezen kívül azonban számolni kell – főleg főszezonban – a szűk keresztmetszet miatt kialakuló esetleges torlódásokkal, valamint a Sas útra fel- és levezető utak megtételéhez szükséges idővel is. Mindezeket összeadva a Sas út egyhuzamban történő végigjárása túlságosan megterhelő az egyszerű turisták számára. A Sas út megnyitása után 100 évvel a hegymászók és a környezetvédelmi szakemberek között – a Tátrai Nemzeti Park (TPN) szakemberei és a turisták képviselőinek bevonásával – vita kezdődött arról, hogy a jövőben a Sas út helyén alakítsanak ki egy klasszikus via ferrata utat. A feltételezett útvonal kialakítása, a szükséges létesítmények kiépítése után a turisták csak megfelelő felszereléssel (pl. beülő), és csak engedéllyel rendelkező hegyivezetők irányításával használhatnák az útvonalat. Az ötlet ellenzői viszont azzal álltak elő, hogy bontsák le az összes mesterséges segédeszközt, és az útvonalat alakítsák át csak hegymászók által használható útvonallá. Végül egyik elképzelés sem vált valóra, ennek fő oka a Sas út egyediségének megőrzése, az útvonal történelmi értéke, miszerint a Sas utat egyfajta turisztikai örökségnek tekintik a Tátrában. A biztonság növelése érdekében 2007-től a Zawrat és a Zerge-hegy közötti szakaszt nyugatról kelet felé egyirányúsították, hiszen a legtöbb baleset éppen ezen a szakaszon történt, az ellentétes irányban haladó turisták okozta torlódások miatt.
Objektív nehézségek
A Sas úton történő túrázás mindig nagy óvatosságot, egyúttal magabiztosságot is követelő túra, ahol minden mozdulatunkat meg kell gondolni. A nedves, hóval fedett sziklák könnyen csúszhatnak, izzadt kézzel nem lehet megszorítani a láncokat, és egy-egy szakasz leküzdésében bármikor megakadályozhat egy másik turista. Teljességgel elfogadhatatlan az út nyomvonalának elhagyása, a tragédia kockázata ezekben az esetekben még inkább megnő. Ugyanezen okból szükséges önmagunk állandó kontroll alatt tartása, hiszen az úttól való legcsekélyebb eltérés is oda vezethet, hogy egy meredek táblán, egy kitett párkányon, vagy más helyen találjuk magunkat, ahonnan aztán nem tudunk segítség nélkül visszajutni. Kedvezőtlen időjárási körülmények között egyáltalán nem ajánlott elindulni a Sas útra, és amikor már nekivágtunk, akkor is jobb félni, mint megijedni. A felhők összegyűlése, a drasztikusan megnövekedett páratartalom érzékelése, a hirtelen feltámadó erős szél mind olyan jel, amelyek a Sas útnak a lehető legrövidebb időn belüli elhagyására kell, hogy ösztönözzenek.
Levezető útvonalak
A Sas út elhagyásának legegyszerűbb útvonalai a két végpontról vezetnek. A Kereszt-nyeregből a sárga jelzésen a Roztoka- vagy a Pańszczyca-völgybe, a Zawratról a kék jelzésen a Lengyel-Öt-tó völgyébe vagy egy kicsivel nehezebb úton a Gąsienica-völgybe juthatunk. A Zawrat és a Zerge-hegy közötti egyirányú szakaszon a Zerge-csorbából elágazó sárga jelzésen lehet kiszállni az útból, egyrészt a Puszta-völgyecskén keresztül a Lengyel-Öt-tó völgyébe, másrészt a Zerge-völgyecskén keresztül a Gąsienica-völgy felső részébe. A Zerge-hegyről a könnyű lejövetelt biztosító fekete jelzésen szintén a Lengyel-Öt-tó völgyébe ereszkedhetünk le. Az északi oldalon szintén van egy fekete jelzésű levezető útvonal, ez a Fekete-fali-csorbából a Kulczyński-szakadékban vezet a Zerge-völgyecskébe. A meredek sziklákkal borított árok inkább megfelel felmenetre, mint a lemenetre, az alsó részén lévő szinte függőleges kéményt láncokkal biztosították. Az árokban több baleset, köztük halálos kimenetelű is előfordult a múltban. Az árok nevét a krakkói zoológus és tátrajáró Władysław Kulczyńskiról kapta, aki elsőként járta végig ezt a kéményt 1893-ban, a fiatalabbik Szymon Tatar kalauzolás mellett. További két kiszállási lehetőséget találunk a Gránát-csúcsok közelében. A zöld jelzésű, meredek, de minden nehézség nélküli úton, valamint a részben láncokkal biztosított sárga jelzésen is a Fekete-Gaśienica-völgybe juthatunk. Az Északi-Gránát-csúcs és a Kereszt-nyereg közötti szakaszon már nincs több kiszállási lehetőség.
Az útvonal legveszélyesebb részei
Néhány tucat méter hosszú, Honoratka nevű víznyelő árkot találunk a Felső-Fagyott-tavi-csorbát elhagyva, a Fagyott-tavi-taraj alatt traverzálva (a Kis-Zerge-hegy és a Fagyott-tavi-torony közötti részen). Az ösvény itt meredeken ereszkedik lefelé a sziklavályúban, mely általában hóval borított, gyakran még a láncok is hó alatt vannak.
Adrenalinszint emelő létra (és alatta láncok) várnak ránk a Zerge-csorbához közeledve. A létra segítségével tudunk lejutni a szinte teljesen függőleges és sima sziklafalon. Ennek a helynek nagyon kicsi az áteresztőképessége, a létránál gyakran alakul ki torlódás. Ez az egyetlen hely a Sas úton, ahol nem lehet megkerülni a mesterséges segédeszközök használatát, hiszen e függőleges sziklafalról csak a létrán át lehet lejönni.
A Zerge-csorba és a Zerge-hegy közötti szakasz is izgalmas útvonal, láncokkal, hágcsókkal biztosított sziklafalak, párkányok, kémények sorozata. Technikai nehézsége nem túl nagy, de a terep jellege, a mesterséges segédeszközök felhalmozódása könnyen félelmet kelthet azokban az emberben, akik nem szokták a magashegyek világát.
Talán a legveszélyesebb téves kiszállási lehetősége a Sas útnak a Drége-árok, amely bár a Sas út nyomvonalán kívül található, pár szót mindenképpen megér, hiszen iránya félrevezető és megtévesztő lehet. A Gránát-csúcsok alatt található, a Gąsienica-völgy irányába lejtő falakon. Felülről nézve barátságosnak, hívogatónak tűnik, az ekkor már fáradt, esetleg az útvonalat elvesztő turista az árkot látva könnyen kísértésbe eshet, és úgy dönthet, hogy itt kiszáll a Sas útból. Kezdetben a technikailag könnyűnek tűnő út egyértelműen süllyed, aztán egyre meredekebb küszöbök követik egymást, majd a végén függőleges sziklafalakba botlunk, amelyeket még hegymászóknak is nehéz legyőzni (a kémény első átmászására csak 1938-ban került sor). Így könnyen eljuthatunk arra a pontra, ahonnan már nincs visszatérés, ahonnan már nem tudunk visszatalálni a helyes útra. A kémény nevét az első, ezen a helyen halálos balesetet szenvedett turistáról kapta. Az egyetemista Jan Drege 1911-ben szenvedett halálos balesetet, miközben ezen a kéményen keresztül próbált meg leereszkedni a Gąsienica-Fekete-tó irányába.
Az útvonal következő, egyben utolsó legveszélyesebb részei az Északi-Gránát-csúcs és a Nagy-Buczyna-torony közötti, láncokkal biztosított, helyenként (pl. a Sas-tornyocskák körzetében) erősen kitett sziklafalak, szemet gyönyörködtető kilátással a Buczyna-völgyre. Jellegénél fogva ezen az útszakaszon összesűrítve megtalálhatók a Sas út egészének jellemző tulajdonságai, festői kilátásai.
A legszebb panorámák
Az útvonalon a legszebb panoráma, a Zerge-hegyen, az Északi-Gránát-csúcson és a Kereszt-nyeregben vár ránk. Mély benyomást tesznek az emberre az út bejárása során minket körülvevő hatalmas sziklafalak, ezek közül is kiemelkedik a függőleges falakkal övezett Puszta-völgyecske, amelyben a sárga jelzésű útvonalon a Lengyel-Öt-tó völgyébe juthatunk.
